Meghallgatom

Gondoltál már arra, hogy neked ennél több is járna az élettől? Kipróbálnád milyen lehet a vágyaidban elképzelt életet élni? Végre sikerülne megvalósítani a céljaid, amiket elterveztél? Itt a nagy lehetőség, élj vele!

Izgalmas ponthoz értünk az Évkörön. Eljött a transzformáció, az átalakulás ideje. Ez itt most már nemcsak holmi kis változás, ez maga a kishalállal elnyerhető újjászületés! Tudott, hogy minden, ami él, meghal egy napon. És minden halál szükségszerű és elmaradhatatlan része az újjászületésnek. Nézz csak körül! A természet világa ezer színbe öltözött pompával ünnepel. Búcsúzik. A pincék, kamrák megtelnek a leszüretelt és betakarított gyümölcsök kincseivel. Aztán lassacskán elcsendesedik, visszahúzódik az életerő látványos megnyilvánulása. Valami elmúlik, kicsit meghal, de nem végleg, s mindörökre. Pihen, erőt gyűjt, formál, hogy majd tavasszal újult erővel elindíthasson valami újat, ami jövő őszre más, talán édesebb gyümölcsöt terem, mint az idén.

Vajon miért retteg az ember úgy az elmúlástól? Nem lehet örökké csak belélegezni! Kifújni is kell néha! Kiengedni dolgokat a görcsös szorításból. Túl sok teherrel agyonnyomva hogyan is tudnánk a vágyainkat élni? Pedig hányszor érezzük, gondoljuk az életben, hogy szeretnénk valami újat, mást, mint, ami eddig volt? Mégsem csinálunk neki helyet. Nem merjük elengedni, hagyni kihalni az életünkből azt a jól ismert, megszokott állapotot, vagy akár csak részeit is, amiben vagyunk. Bármilyen legyen is.

Szerencsére az Évkör rendje most is segít. A földeken ilyenkor vetik az őszi búzát. A búzát, ami a régiségben az ember számára maga volt az élet. Ránk, Rád is igaz a mondás, „ki mint vet, úgy arat”. S mivel nagyon is fontos, hogy mit fogsz aratni, itt az idő, hogy számba vedd életed búzaszemeit, amiket most vetsz el, azaz mindazt, ami körülvesz és erőt ad vagy épp elvesz tőled. Meg fogsz lepődni, ha figyelmes szemléléssel felismered, hogy egy apró dolog, egy ismerős, s bár gyűlölt, de eltűrt gesztus, egy visszatérőn elhangzó bántó megjegyzés vagy egy kialakulatlan napi ritmus is rengeteg energiádat veheti el. S közben talán elég csak kisétálnod az utcára, egy közeli parkba vagy az erdőbe, hogy a fákról lehullott aranyló levéltengerben sétálva átjárjon és elöntsön egy szinte gyermeki öröm, ahogy a lábad körül surrogó levelek neszét hallgatod.
Figyeld meg a napjaidat és vedd észre a benne zajló folyamatokat, és főleg a hatásukat. Táplálják vagy épp elszívják az erőd, a derűd, a harmóniád? Miért engeded bele magad romboló játszmákba? Miért hallgatsz esetleg füledet, lelkedet sértő szavakat? Megálljt tudsz parancsolni a téged elsodró hatásoknak? Tudsz töltekezi és meg is teszed? Szánsz időt magadra? Tudsz arra haladni, amerre szeretnél? Tudsz támogatást kérni, kapni? Meg tudod osztani az örömödet? És egyáltalán: Ki az úr a Te házadban? És mi az, ami a belső biztonságodat megteremti és meg is tartja?

Ezekre rálátni, felismeri, megérteni a működésüket cseppet sem kis feladat. Mégis, ha mindezekre megtalálod a választ, feltérképezted a jelen állapotot. Azt, amiben vagy. Ez már önmagában is valódi siker! Most tedd mellé azt, ami szerinted járna neked, amire vágysz, ami a célod. Ha van különbség, akkor jöhet a nagy ugrás az elengedhetetlen kis halállal.

Nézz rá a jelen állapotod „csomagjára”. Vajon mi az, amit el kell eresztened vagy erővel is akár, de ki kell raknod a jelen állapotod összetevőiből, mert már nem szolgálja az utadat, a fejlődésedet, azaz egyszerűen elszívja az erőd, és gátja annak, hogy beteljesíthesd az álmaid?
Ne csak óriási dolgokra gondolj! Itt is igaz, hogy a legkisebb is számít! Az Évkör Skorpió ereje segít neked, hogy tudatos döntést hozz arról mi mindent szükséges megváltoztatnod ahhoz, hogy helyet adhass az új dolgoknak. Nézz magadba! Találj rá arra, amit az ösztöneid súgnak! Harcolj értük, magadért skorpió módra kitartó szenvedéllyel, bátran és végtelen sérülékenyen. Figyelj! Hagyd hatni a víz erejét, hadd segítsen felfedezni az érzéseidet! Csak vigyázz, mert ennek az erőnek feszítő, alapvető változást, eredményt elérni akaró hatása van. Ha csak szüttyögsz és ímmel-ámmal haladgatsz, felbőszítheted és akkor kevésbé vonzó arcát fordíthatja feléd. Megjelenhet a cinizmus, a gyűlölködés, a makacs bosszúállás másokkal, de akár magaddal szemben is, vagy csak egyszerűen csavar egyet az életeden és akkor csak pisloghatsz, mert, ha nem ugrasz, elkaphat az áradat, s ki tudja milyen, amúgy szükségszerű változáson visz át a víz feltartóztathatatlan ereje.

Hát nem jobb szabad akaratból előre menni inkább? Ne csak sodródj! Vedd kezedbe a döntést jogát! Légy Te az úr életed házában! Légy tudatos abban miket tolsz ki az életedből, hogy végre lélegzethez juthass! És főleg légy nagyon kíváncsi, hogy a megüresedett térben milyen új, izgalmas, talán sosem remélt változások találnak végre helyet az életedben!

Tudom ez rettentő félelmetes lehet. Olyan, mint átugrani egy feneketlen szakadék felett.
A megérkezést lásd a remélt, örömteli, megváltozott állapotot! Sose a lábad előtt tátongó mélységet nézd, elszédülhetsz, megrettenhetsz tőle, s csak visszahúz.
Ne lépegess, ugorj nagyot! Bátorság! Bízz magadban, hogy a nagy ugrásban megélt kishalál után az újjászületés vár!

Ha pedig jó volna egy társ, akivel együtt bátrabban vágnál bele, hogy ne csak fejben latolgasd lehetséges, vágyott életed esélyeit és játszd le az elképzelt változtatásokat, hanem ténylegesen meg is valósítsd azokat, akkor gyere, ugorjunk együtt, írj nekem, vagy hívj fel!

Drukkolok nagyon!
Akár így, akár úgy, várlak újjászületve a szakadék túloldalán!

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem