Meghallgatom
Hitted volna? Eljött! Az igazság pillanata.
A perc, amikor lehull a lepel. Amikor a lassan egy éve elültetett cél magokból született növényen beértek a gyümölcsök. A terv valóra vált. Vagy … mi lett?
Emlékszel még egyáltalán mikre vágytál, milyen terveket szőttél és végül miket tűztél ki célul januárban vagy menet közben néha nap? Kerestél anno képet, ami a megvalósult célt láttatva segített, húzott a siker felé? Nézegetted azóta? Támogatott, erőt adott vagy egyáltalán nem?
Mi lett a sorsa a kívánságoknak, elhatározásoknak, megvalósítandó változtatásoknak?
Azzá lettek, olyan irányba segítették, alakították a napjaidat, életedet, amit szerettél volna?
S ha el is feledted menet közben néha ellenőrizni a haladásod, most rá tekintve az elmúlt hónapokra milyennek látod a helyzetet? Észre vehető a változás? Tetten tudod érni magadban, a környezetedben, a mindennapjaidban a hatást, a néha apró, mégis megragadható változásokat, amiket ünnepelni lehet?
Csendes, befelé nézegetős, hosszan sötét estéket hozó napokban vagyunk. A legjobb időszak arra, hogy ránézz magadra, hogy is vagy igazából, s mi mindenen vagy túl január óta. S ha sikerül egy gyertyaláng mellett, forró csésze bármivel a kezedben csak merengeni, talán arra is rákérdezhetsz magadtól, vajon az elért eredmény, akármi is legyen, minek köszönhető?
– Oda tudtad bízni magad látható vagy láthatatlan segítőknek az úton? Észrevetted a családtagjaid, barátaid, esetleg a tényleg láthatatlan segítőid vagy akár a saját belső megérzéseid jelzéseit? És meg is tudtad fogadni az akár kéretlenül, de bizonyosan mindig támogató szándékkal érkezett tanácsokat?
– Mennyire hittél igazából abban, hogy a megfogalmazott cél elérhető? És abban, hogy ez számodra is megvalósítható? Mennyire tudsz hinni, bízni a képességeidben, az erődben?
– El tudott tántorítani bármi menet közben? Egy személy, erő, külső befolyás, amit már nagyon is ismersz? Netán valami új és szokatlan hatás, ami épp azért billenthetett ki, mert nem voltál felkészülve rá?
Ezek mind izgalmas tanulással bíró felismerések lehetnek!
Hiszen, ha sikerült a célod, melyhez szívből gratulálok, akkor most ünnepelhetsz! Gyorsan nézz vissza és jegyezd meg, mik segítettek, mit csináltál vagy mit csináltál másképp? Hol volt a pillanat, amikor legyőzve és átlépve akár a saját árnyékodat is, el mertél indulni egy szokatlan megoldás vagy bizonytalan ígéretű út felé?
Ha már el is felejtetted a célt, most itt a pillanat, hogy felidézd és ráláss, vajon miért is borult homályba? Akartad egyáltalán? Igazából nem, vagy nem úgy és ezért sikkadt el?
Netán nagyon is vágysz rá, mégis úgy érezted egy ponton, hogy talán túl nagy fába vágtada fejszéd?
Az is lehet, hogy pontosan tudod miért nem vitted végig. Hol tört meg a hit, a lendület, az akarás. Ilyen is van. De a világért se keseredj el! Ha át tudsz esni azon a ponton, hogy bosszant és a könnyebb utat választva inkább elkönyveled magadban, hogy ez idén nem jött össze és majd neki futsz inkább egy következő alkalommal, a cseppet sem kellemes kudarc élmény helyett érdemesebb a saját hasznodra fordítani a tapasztalatot. Bármilyen bután hangzik is, teljesen komolyan gondolom!
Mert ha vannak, vagy voltak pár hónapja, céljaid, az máris azt mutatja, hogy van fantáziád és hited önmagadban, hogy elérheted őket, sőt merszed is, hogy bele merj vágj a megvalósításukba! Tehát inkább csak azt kell vizsgálnod, vajon megtettét e tényleg mindent érte? Igazából önmagadért!
Olvasd el egy nyugis pillanatodban az előző kérdéscsokrot. Bátran és őszintén felelj valamennyire, hiszen csak magaddal beszélgetsz! Biztonságban vagy!
Jusson eszedbe, akárhány éves is vagy, a Tanú című filmből közismertté vált mondás:
„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk…”
Akármire jutottál is, az a Tiéd! Légy büszke rá! Arra, hogy megszületett benned a vágy, hogy mertél bele vágni és főleg, hogy elég vagány vagy ahhoz is, hogy szembe nézz az eredménnyel. Mert bár lehet, hogy nem ez a legviccesebb része a folyamatnak, de magadnak csináltad! Hiszen Te vagy a felelős a saját életedért! Ez néha szuper, néha meg rettentően bosszantó, viszont mindig nagyon igaz. Mert bármi történik is, Te adsz neki teret. Te hagyod, hogy része legyen az életednek. Akár épít, akár rombol. És bármilyen dolgokon is vagy túl, azokat nem dobhatod el, nem törölheted ki az életedből és nem is kell! Sőt! Örülj neki, mert úgyis mindig csak abból főzhetsz, ami van. A megélt tapasztalatból, a megszerzett tudásból, a magadban feldolgozott felismerésekből.
Mi, akik körülötted állunk így vagy úgy, csak kísérünk az úton. Néha melléd lépünk és egy darabig mehetünk együtt. Aztán egy kanyar után jöhet egy útelágazás és elbúcsúzunk. Mindenki megy tovább a maga útján, a maga döntései szerint. Ettől persze később még találkozhatunk. De jó is az! És elmesélhetjük majd mennyi mindennel lettünk gazdagabbak a távol töltött idő alatt. Ragyogó szemmel, örömöt és lelkesedést adva a másiknak is.
Hiszem, hogyha visszanézel az elmúlt hónapokra meg tudod találni azokat a pontokat, amikre örömmel és büszkeséggel tudsz visszanézni. És át tudod élni ennek a melengető erejét most is.
Vidd ezeket magaddal tovább!
És hiszem, hogyha fájdalmasan is, de rá tudsz nézni olyan dolgokra is, amik nehezek voltak, amik elgáncsoltak és akár felálltál, akár azokban a dolgokban még segítségre szorulsz, óriási dolog, ha a nevén tudod nevezni őket. Nem kell egyedül harcolnod. Mindig van segítség! Nyújtsd ki a kezed! És kérd a segítséget! Addig nem jön! Biztosan van körülötted is olyan, aki támasz lehet. De akár van, akár nincs, én mindig itt vagyok és remélem még sokáig itt is leszek, hogy megtartsam és megsegítsem azokat, akik bíznak bennem!
Nézegesd az éved beérett gyümölcseit! Találj rá a céljaid egész vagy rész sikerére!
Légy őszinte magadhoz az igazság pillanatában, hogy könnyebben lépkedhess tovább egy teljesebb és örömtelibb élet felé!
Sára Sátrából szeretettel:
Réka
Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
csatlakozz a csapathoz!
Tetszett?
Kövess engem