Meghallgatom

Szia Évkör járó!

Hogy vagy?
Remélem jól! Sok szép terv, remény és beteljesült cél gondolata és képe vesz körül! Fontos látni az út elején, hogy miért is indulunk el. Hová szeretnénk megérkezni majd. Ebből tudunk erőt meríteni, ha néha túl sok a teher, elfogy az előre vivő lendület. Előre szólok, ez most nehezebb lesz. Ezért a szelíd kezdés.
Az első állomás derűsen álmodozó, vágyakkal teli, rebbenő terveit hálóval vadászó hangulata lezárult. Most egy kis időre el kell hagynunk ezt a vidám, napsütötte, megvalósult célokat vizualizáló tisztást, hogy utunk végén majd ide érkezve újra megnézhessük valójában hogyan keltek ki, nőttek magasra azok a cél magocskák, amiket elültettünk. A tisztás egy állomás, töltekezés és elindulási pont. Most az erdő fái közt a sűrű sötétben más hangulat vár ránk.

Ismered József Attila Ódájának sorait? „Szoktatom szívemet a csendhez.” Itt tartunk most. A fényről az árnyékba lépve elvakul az ember. Kell egy kis idő míg újra látunk. Amíg a formák meg tudják mutatni önmaguk. Most még nem kell tenned semmit. Csak olvasd, hallgasd a mesét és hagyd, hogy helyet találjanak a szívedben a szavak, érzések, gondolatok.

Amikor elkezdtem neked írni ezt az anyagot még a metszőn fagyos reggelben figyelhettem, a kővé jegesedett falevél csonkokat és ágakról, tetőkről töredező jégszikrák csillanását. Havas jégpáncél dermesztette a földet. Földanya pihen. Vár. De mára már az enyhülés jelei is mutatkoznak. Kapu előtt áll a világ. Mégis az átlépés az újba, az átkelés a Sztüx folyón erőt és tudatos jelenlétet követelő erőpróba mindenkinek. Mert ahhoz, hogy tovább lépj, hogy a tervek kibonthassák önmaguk, nem elég várni. Menni, tenni kell. És fel kell vértezni magunk, mert próbák várnak ránk. És győzhetünk, de el is bukhatunk. Az első lépés mégis az, hogy merjünk szembe nézni az igazsággal.

Minden megszületés előtt valami elmúlásra készülő ölel át minket. Tárt karokkal fogad, magához szorít és csak ringat, mert a ringatás segít kioldani a fájdalmat. Hisz a búcsú, az elszakadás mindig megérinti a lelket.

Arról, hogy itt ragadsz ebben az ölelésben vagy képes vagy e letenni, ami elmúlt, lejárt, már nincs helye az életedben és tovább tudsz e lépni, elindulni az új és ismeretlen felé, Te döntesz. Ahogy valójában mindig minden döntés a Te kezedben van! Végtelen, áradó erők tengerében élünk! Tápláló erők, amik a javunkat szolgálják még akkor is, ha a változást, ami felé sodornak, néha keserűen éljük meg. Jó lehet a változás legtöbbször értünk van. Így, amikor egy cél felé indulsz, rögtön az elején tudnod kell, hogy minden megtett lépéssel törvényszerűen egyszerre távolodsz is valamitől. Ez jó, izgalmas, de félelmekkel teli is lehet. Hisz minden, ami megszokott biztonságot adó, még akkor is, ha már rég nem jó neked, mert vissza húz és nem engedi, hogy szabadon a magad útját járd. Talán nincs kedved változtatni, belevágni az újba, mert az új megismerése, alkamazkodás, szokatlanságok egész sora. Pedig mennyivel jobb néha erővel is felállni és kiszellőztetni, mint bent gubózni az áporodott szagú szobában. És pont ennyi lendület kell miden máshoz is. Egy első, a változást beindító mozzanat. Mégis sokszor a változás előtti múlthoz kötő, ismerős érzések ölelése túl szoros és nehéz elszakadni. Odaadni magunkat a bizonytalan újnak.

• Ha társra vágysz, le kell mondanod az egyedül létről.
• A külvárosi, vidéki élet nyugalmáért, fel kell adnod a város nyüzsgő lüktetését.
• Egészséges, erőben tartott testedért érdemes helyet találnod a sportra napjaidban.
• Egy új, ígéretes karrierért, talán fell kell adnod megszokott, biztos egzisztenciád.
• De ha csak egyszerűen elkezdenéd használni a FB-ot, ahogy ezt én teszem most, akkor is számtalan eddig megszokott dologról kell lemondani és vállalni az ismeretlen furcsaságok első pillanatra idegen, feszültséget hozó, mégis meglepő ajándékokkal kecsegtető mivoltát.

A Teremtő Évkör 2. állomása saját félelmeid és árnyaid közé vezet. A víz, az érzelmek, az intuíció erejével dolgozik. Az évkörön a víz ebben az időben kemény, fagyos arcát mutatja. Rajtad áll, miként kapcsolódsz hozzá. Fel tudod e, fel mered e olvasztani, hogy bele engedd magad és a mélyébe láss vagy elcsúszol rajta és csak megütöd magad a fagyos felszínen. 

Ahhoz, hogy elindulhass a céljaid felé fontos látnod mi az, amit már most birtokolsz és mik azok, amiknek esetleg még híján vagy. Mert mindaz, amit önmagadból eltaszítasz, mert ismeretlen, szokatlan, talán néha torznak látszó, „nem szeretem” minőség, az megreked. Megdermed. Pont úgy, ahogy most a kinti fagyba kövesedő világ. Mégis épp itt és most lehetőséget kapsz, hogy dolgozz velük. Egyelőre még nem kell elszakadnod semmitől és nem kell szembenézned semmivel. Csak engedd, hogy megérkezzen hozzád a gondolat, az érzés, hogy minden újjászületéshez elengedhetetlen egy kis halál. Ez nehéz, felkavaró és pont azon témák közé tartozik, amikről nem szoktunk, mert nem szeretünk beszélni.

Nemrégiben egy csodálatos filmet láthattunk, ami a természet oly tiszta és eredeti rendjeit őrző világában mutatja be az élet-halál-élet körforgását. A film címe:  Amiről a fák suttognak   és a címre kattintva meg is nézheted a hivatalos kedvcsinálót. Feltétlen nézd meg, ha hozzá tudsz jutni! Mert ahogy nézed a filmet, olyan magától értetődőnek tűnik majd, hogy minden apró dolognak része, helye szerepe van az élet körforgásában. És minden, ami elmúlik átadja a helyét egy új megszületésnek, ami közben mégis megőriz valamit abból az eredetiből, amiből lett. Így van ez a mi életünk során is. Bármit is hagyunk magunk mögött az úton, abból valami rész mindig velünk marad. A bennünk lévő lényeg soha nem vész el, csak átalakul.

Hamarosan újra jövök, hogy belevágjunk a tényleges munkába.
Nincs hová rohanni. Az árnyak türelemmel várnak ránk.
Szoktasd hát Te is a szívedet a csendhez!

Szeretettel várlak a folytatással!
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem