Meghallgatom

Tegnap reggel egy nagyon vidám dal ért el hozzám. Az írás végén meg fogod találni. Hallgasd meg! Remélem téged is felvidít. Szeretem, hogy mindig megérkezik a szó, a gondolat, ami tovább lendít egy nyugvó pontról. Valami tovább segít a haladásban. Viszont most kapuhoz érkezünk és nagy erők mozdulnak, ezért érdemes észnél lenni az átlépés pillanatában.

Március 20-án tovább fordul a Teremtő Évkör kereke, s ezzel egyszerre véget ér az ősz óta tartó sötétségben való menetelésünk. A tavaszi nap-éj egyenlőség az átfordulás előtti egyensúly pillanata. Amikor a nappal és az éjszaka egyenlő arányban van jelen a napunkban. Valóban kapu. A fény térnyerésének kapuja. Mert innentől egy fél évig most világ világossága kap hangsúlyt. A kifelé élésünk, a külső megnyilvánulásunk, a világban való jelenlétünk lesz a fontos. Az átlépés után azonnal megérezhetjük a Kos izzó tűz erejének lendületét, amire érdemes kicsit hangolódni, nehogy úgy érezd magad, mintha egy csúzliban ülnél, amit jól megfeszítettek és kilőttek. Van, akinek ez bejön, van, akinek cseppet sem.

Kicsit olyan ez, mint amikor a horizonton megpillantod a Nap épp csak kibukkanó apró, de vörösen lángoló ragyogását. És aztán pár pillanat alatt a Nap szemmel láthatóan emelkedik és lendületesen kúszik az égre miközben aranyba forduló ragyogása elárasztja a Földet. Gyorsan halad és ha te még inkább a sötétben szeretnél kuckózni, valószínűleg kevéssé fogadhatod kitörő boldogsággal a hirtelen jött fényáradatot. Pedig a kapun átlép a világ akkor is, ha nem vagy még kész a változásra. Szóval ez most nem az az állapot lesz, amikor befordulsz és a fejedre húzod a takarót tudomást sem véve a reggel ablakodon bekacsintó vízszintes napsugarakról.

Fogadd meg a jó tanácsom és kezd el hangolni magad a derűre, sokkal könnyebb lesz!
Igen ám, de szinte máris hallom a sokakban feszülő nyögést. Miről beszélek, amikor az elmúlt időszak annyi mindenről szólt csak a derűről nem? Igen, tudom. Mégis azért vagyok itt, hogy hangolódni segítsek. Nem azonnal kiugrani a bőrödből!

A sok-sok víz és szétfolyás és áradás után koncentráljuk kicsit az erőinket és lássuk hol is tartunk az úton.
1., Már van egy halom célod, vágyad, terved, amit így-úgy rögzítettél is magadnak.
Azaz kiválasztottad néhány csodás, egyelőre reménybeli növényke magját.

2., Szembe nézhettél az árnyaiddal, félelmeiddel, elakadásaiddal és ezek alapján dönthettél arról, hogy vajon a terveid közül melyek azok, amiket valóban végig is tudsz vinni az úton. Akár úgy, hogy most ráláttál az akadályokra és legyőzted őket, akár úgy, hogy tudod mi a gát és beláttad, ennek legyőzésére még nem vagy kész, így inkább elengeded a hozzá tartozó célt és az erőd az akár küzdelmesen, de mégis megvalósítható vágyaid felé tereled, összpontosítod.
Kiskertész dimenzióban: megkerested az elültetendő magok helyét, lukat ástál a földbe és beletetted cél magocskáidat, majd betemetted és megöntözted őket, hogy a nedves, puha közegben kemény kérgük fellazulhasson és megindulhasson a mag új élete.

Juss el idáig. Rendezd a belső soraid és ébredj fel a téli álomból! Légy kész a változásra! Belső munkádban új szakaszhoz érsz, de ehhez most sok lendületet és előre mozdító erőt is kaphatsz, ha oda tudsz fordulni és magadba szívod, amit az Évkör kínál.

A tűz ereje jön! Sok más mellett az öröm, a nevetés, a hála ragyogása. Ideje már. Nagyon ránk fél egy kis külsőt-belsőt simogató melegség. Engedd magadhoz a fényt!

S ha jót mosolyogsz majd az elsőre szokatlan hangzású finn népdal hallatán, mely épp arról szól, hogy légy boldog, mert a szomorúság amúgy is rád talál, inkább engedd azt el, máris elindultál a tűz ereje felé. S ha már egy északi nép dallamát csempészem ide neked, álljon itt egy másik északi világból, az írektől származó régi mondás, ami nagyon tetszik nekem.
Hadd legyen ez az én áldásom számodra, március 20-ra, a fényre nyíló kapun való átlépésedhez!

Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.

Az átkeléshez most csak ezt a röpke, vidám, tavaszi szösszenetet küldöm neked. Néha fontos lazítani is egy kicsit. Hamarosan írok újra. Jön ennek az időszaknak a valódi próbája. A belső erőgyűjtés, az ön mag vizsgálata. Vagyok, aki vagyok. De ki is vagyok én?

Addig is itt a dal. Hallgasd és derülj!
  Yksi, kaksi, kolme, neljä  

Jó szórakozást kívánok Sára Sátrából szeretettel:

Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem