Meghallgatom
Először is mozizz! Találsz egy linket a hangfelvétel alatt. (Gravity … kattints rá!) Nézd meg! Akkor fogod igazán érteni miről mesélek.
Imádom ezt a kisfilmet! Akárhányszor meg tudnám nézni, mindig felvidít! Mert szabad, pimasz, boldogan önfeledt még akkor is, ha pontosan látom azt a rengeteg munkát, amivel a srác ezt a professzionális szintet elérte és a film elkészítése önmagában is óriási feladat lehetett. De micsoda izgalmas kaland és mennyi jó barát és élmény, ami elvehetetlen! Nézd az arcokat! És a zene! Tökéletes egység! Receptre felírható életigenlés!
Gondolom én. És jobb példát most hirtelen nem is tudnék találni, hogyan megmutassam neked a most következő időszak energiáit. Mert pár nap múlva áttipegünk, átosonunk, suhanunk, vonszoljuk magunkat, ugrunk, száguldunk, lépikélünk, cammogunk, zuhanunk, esetleg átrepülünk az Ikrek havába és ezzel megint új állomáshoz érünk a Teremtő Évkörön való utunk során. A kérdés most az lesz, mik határozzák meg a Te gondolataidat?
Például milyennek gondolod mostani előrejutásod kitűzött céljaid felé? Egyáltalán emlékszel még rájuk? Válassz bátran az előbbi felsorolásból! Melyik szóról gondolod, hogy leginkább visszaadja haladásod hangulatát? Mert most újra a Levegő eleme lesz a meghatározó. A gondolat, a szellem, a kommunikáció. S noha ezzel az erővel már találkoztunk, most kissé más megnyilvánulási formát mutat majd. Ez az időszak azt feszegeti, vajon hogyan kapcsolódunk gondolatainkon keresztül a világhoz? Mennyire határoznak meg az elvek és ideák, amiket megtanultunk és mennyire vagyunk szabadok, rugalmasak és bátrak megélni önmagunkat? Érvényessé tudjuk e tenni, magunkra tudjuk e szabni ezeket a szabályokat? Akarunk e élni a saját felismeréseink szerint? A saját gondolatainkat követve. Semmi baj az elvekkel és ideákkal, a kérdés csak az, hogy illenek e hozzánk? És akarjuk e, hogy hassanak ránk?
Biztos előfordult már veled is, hogy újra kellett indítani a számítógéped, a telefonod vagy bármilyen kütyüd, mert kicsit beakadt vagy összezavarodott az agya? Esetleg csak nem tudott tovább működni a megfelelő frissítések nélkül. Pár gombnyomás, pár pillanat és fellélegezve ember és gép újra boldog összhangban létezhet tovább. Mert helyre zökkent a rendszer. De vajon eszedbe jut néha, hogy egy restartot nyomj saját magadon, hátha neked is segítene néhány aktuális fejlesztés, frissítés és máris helyre billennének a dolgok, amik menet közben esetleg idejét múlttá váltak? Akár csak gondolati szinten.
Annyi benyomást, érzést, ideát kapunk az életünk során, amik lehet, hogy valamikor szükségesek és biztonságot adók, józanok és természetesek voltak, és lehet, hogy ezek sokaknak ma is bejönnek, de lehet, hogy neked cseppet sem felelnek meg! És az is lehet, hogy valaha egyetértettél velük, de menet közben már a saját tapasztalataidon keresztül, más szemmel látva a világot már inkább más szabályok szerint élnél. Ne rettenj meg ettől. Nem leszel ettől hűtlen senkihez! Ér változtatni azon, amit és ahogy gondolsz! Ez pusztán csak azt jelenti, hogy próbálsz hű lenni önmagadhoz. Ami persze a többiek szemében kortól függetlenül merészségnek hathat. És nyilván az is egy kérdés, hogy erről mit gondolsz. Miért is kéne ugyanazt gondolnunk, éreznünk mindannyiunknak? Nem kell! Ha ezt felismered, ez már önmagában is szabadság!
Olyan sok dolog van, amire az ember az élete során menet közben jön rá. Annyi terhet le lehet pakolni pusztán azzal, ha észreveszed: „Jaj, ezt miért is csinálom? Ezt nem is én akartam! Ez nem is az én dolgom!” Simán letehető! És milyen felszabadító ráeszmélni, hogy sem Atlasz nem vagy, akinek a világ minden gondját a vállán kell cipelnie, sem elnyomott-kizsákmányolt-mártír, és igazából „meg nem értett zseni” sem vagy, esetleg bármi egyéb, ami nem akarsz lenni. Ellenben lehetsz akármi, amit el tudsz és el is képzelsz magadnak! Mert a gondolataidat remélem még csak-csak uralod!
Ugye képes vagy felülírni a beidegződéseidet? Hidd el, akár az elsőre koncentrált erővel megtartott saját gondolataid, a nézőpontod megváltoztatása, a körülötted lévő dolgok szemlélésének frissítése változást hozhat az életedben! Viszont első lépésként fontos felismerned a lejárt vagy soha nem is működött, összeakadt, újra indításra szoruló gondolati sémákat!
Banális példa, de kicsit olyan ez is, mint a verselemzés. Mire gondolt a költő? Honnan tudja azt bárki, aki nem maga a kérdéses költő? Félreértés ne essék! Imádom az irodalmat! Áldassék a neve Filó Katalin tanárnőnek, aki bevezetett a versek csodás világába. De, aki valaha is próbált már verset vagy bármi egyebet írni az megerősíthet abban, azt, ő épp mire gondolt, mit élt át, milyen belső csatákat vívott miközben a szösszenetet megörökítette, senki a világon nem tudhatja. Maximum sejtheti.
És éppen ez a lényeg. Bármit is látunk, hallunk, érzünk, mondunk, gondolunk az mindig csak és kizárólag a saját szűrőinken keresztül érvényes! Életbevágó tehát felismeri, hogy mi lehet a mi saját, egyéni kapcsolódásunk a világhoz!
Máshogy mondom.
A kis növényünk, a kis magunk kertész nyelvén, amiket célként elültettünk és tápláltunk már, hogy gyökeret ereszthessen és jelen pillanatban még épp a Föld minőség biztonságot adó, megtartó időszakában létezünk. Eddig volt a sima ügy, mert csak magunkkal foglalkozhattunk. De most eljutunk odáig, hogy ez a kis élet szárat növeszt és először fogja kidugni fejét a földből. Eddig csupa melegség vette körül. Legalábbis állandó föld hő, ismerős szag és dunszt, amiből most kilép. És megcsapja az első szél, rátelepedik az első hűvös, reggeli harmat, aztán megsüti a Nap, hogy délre már elbújna, vissza a földbe, mert ez túl sok, de nem lehet. A sorsa beteljesítéséhez meg kell mindezt szoknia és alkalmazkodnia is kell hozzá, hogy erőt tudjon meríteni mindebből és tovább fejlődhessen. Ahogy igazából mindez velünk is megtörtént, amikor megszülettünk és történik minden egyes új helyzetben, amibe kerülünk életünk során.
Valami új elindul, ami még ismeretlen. De vannak körülöttünk mások, akik biztonságot jelentenek, mert nekik ez már ismerős. Tanácsokat adnak, segítenek a maguk tudásával és tapasztalatával. De ezek az ő megéléseiket tükrözik és bár kétségtelenül a legjobb szándékkal adják, ettől az ő gondolatuk még nem lesz a miénk. Legfeljebb elfogadjuk és igyekszünk alkalmazkodni hozzá azzal, hogy valóban alkalmazzuk őket. Olyan módon próbálunk működni, ahogy megmutatták, ahogy elvárják. Mégis, amikor eljutunk odáig, hogy felismerjük, mi ezt másként látjuk, máshogy gondolkozunk erről, és a tapasztalataink is mást igazolnak, akkor bizony megérett a helyzet a változtatásra is.
Persze ezt azért lehet intelligensen, szelíden, a másik számára is elfogadható módon intézni. Sőt, így is kellene. De erről majd máskor bővebben. Ó, jaj, kommunikáció! Most hirtelen Tóth Árpád sorai villantak be. De ez messzire vinne. Itt folytatjuk.
Addig is nyitva maradt a kérdés.
Meddig akarsz ragaszkodni a mintákhoz, amikkel felvértezett a család, az iskola, a munka, az élet…és mikor akarod elkezdeni a saját szemeddel látni a világot? A saját gondolataid és érzéseid szerint kapcsolódni a nagy egészhez vagy épp a legkisebb dologhoz is? Nem kell mindent azonnal kiszórni az ablakon, csak legalább tedd fel magadnak a kérdést, vajon mennyire illenek hozzád, mennyire a sajátjaid azok a gondolatok, amik keretet szabnak neked és meghatároznak téged magad? Amik szerint élsz? Van olyan, ami esetleg bemerevedett, elavult vagy csak egy kis frissítésre szorul?
Nézd meg még egyszer a filmet! Te mikor és mitől érzed magadat ilyen szabadnak, derűsnek és önfeledtnek? Téged hová repítenek a gondolataid? Mitől gondolod azt, hogy érdemes élned?
Igen, egyszerre Izgalmas és hátborzongató a tudat, hogy azt gondolhatsz, amit csak akarsz. És pont olyan félelmetes is lehet, mint szabadon ugrani.
Sára Sátrából szeretettel:
Réka
Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
csatlakozz a csapathoz!
Tetszett?
Kövess engem