Meghallgatom
Hallottál már szarvasbőgést?
Akár igen, akár nem, most itt az alkalom, hogy nekivágj az erdőnek és fülelj, hiszen ez a csoda évente csak ebben az időszakban hallható!
A hétvégén bőségesen kiélvezhettük az erdő urainak mennydörgés szerű hang párbaját.
Hajnali 5-kor már a Mátra szlovák határ melletti lankáin járva, a napfelkelte előtti órák sejtelmes és hűvösen nyirkos idejében figyeltük az állatok ösztöneiktől vezérelt viadalát.
A levegőbe szippantva érezni lehetett az eltéveszthetetlen szagot, ami semmiképp sem illat, hisz a bőgő bika túlcsorduló tesztoszteronjának orrfacsaró kipárolgásáról van szó. De ettől csak lelkesebbek lettünk, mert nyilvánvaló jele volt annak, hogy egészen közel járunk a szarvasokhoz, amit amúgy nyilvánvalóvá tett az időnként egész lényünket is megrázó mély, fenséges és kissé mégis gúnyosnak ható kacaj szerű hangorgia, ami tapinthatóan vett körül.
Rettentő izgalmas élmény volt, ahogy innen is, onnan is a bikák egymást túllicitálva zengették a hangjuk. Időnként csak hallottuk, de néha a homályban láthattuk is, ahogy összecsapnak és a szépséges agancs koronák összeütődve csattannak élesen vagy tompán a hirtelen beálló csendben. Aztán az egyik eloldalog, a másik büszkén sétál tovább háremét követve, s a fiatal, a viadalt még tanuló ifjonti bikák elismerő pillantásaitól kísérve. És egyszerre csak izzani kezdett egy ponton a távoli erdők vonala és minden tekintetet magára vonzva, erőtől duzzadóan megjelent a Nap fényesen ragyogó korongja, meleget és aranyló fényt öntve a völgy ráncaiba, s kisöpörve onnan a hajnali köd maradék takaróit.
Végre teljes pompájukban láthattuk meg a tiszteletet parancsoló hatalmas testeket, ahogy fenségesen hordva fejdíszüket figyelik a vidék legkisebb rezdülését is. Volt, hogy mivel óvatos lépteink nem keltettek riadalmat egy fiatalabb, tapasztalatlan állatban, egész közel merészkedhettünk egyikhez-másikhoz. Egy szarvas borjúhoz, egy épp arra járó őzhöz. Szerencsére a széljárás nekünk kedvezett, így csak a mozdulataink árulhattak el bennünket. De a rókák bizony éberebbek. Hamar elillannak megérezve az ember közelségét.
Az élmény összességében leírhatatlan. Ahogy ott álltunk a hajnali Hold fényében fürödve és mindenhonnan intenzív hangok, néha megvillanó árnyak vettek körül, tudtuk, hogy áldott vendégek vagyunk itt és most, mert az erdő minden tere és figyelme a benne lakóké. Mi mégis bepillanthattunk ebbe a varázslatos rítusba, ahol az erdő urai most osztják le egy évre az erő lapjait. Tiszteletet parancsolón és ellentmondást nem tűrőn. De ki is merne szembeszállni egy ilyen nemes állat büszke lényével? Jó volt látni, tapasztalni a rendet, ami a világukat, a természet rendjét tartja, uralja, irányítja.
Kihagyhatatlan élmény! Ha csak teheted, menj! Az erdő rád is vár! Jusson eszedbe, hogy alázattal, halk léptekkel, illat menetesen!!! csodálatos élményekkel lehetsz gazdagabb!
Kívánom, hogy rezgesse meg a te bensődet is egy kapitális bika velőt rázó bőgése!
Sosem fogod elfelejteni!
Szeretettel Sára Sátorából!
Réka
Hirlevél feliratkozást ide linkelni
Tetszett?
Kövess engem