Meghallgatom

Akár egy népmese címe is lehetne. Pedig a mi életünk. Tele kalanddal, tudással és tapasztalással. Épp, ahogy a mesében van.

Arra hívtalak egy év ezelőtt, hogy tarts velem egy éves utazásra, melynek során tudatosabban láthatsz rá az életedre és a benne zajló folyamatokra. Bár lehet, hogy Te csak később csatlakoztál. Remélem, úgy is hasznosnak találtad! Azt szerettem volna, hogy a sok „kilégzés” mellett, legyen egy kis időd a „belégzésre” is. A sok hétköznapi rohanás, feszülés és erő vesztés közt legyen tered a töltekezésre, életed fontos vagy épp csak derűt adó pillanatainak megélésére, a tudatos jelenlétre.

Arra bíztattalak, meríts erőt a Teremtő Évkör Ciklusmunkából, melyben hónapról hónapra más és más erők és minőségek, önmagaddal való szembenézések és talán elrejtett örömök mutathatták meg magukat. Igyekeztelek a kérdéseimmel terelgetni, de a folyamat sikere most is, mint annyiszor abban állt, hogy Te magad mennyi erőt, akarást tettél bele és mennyire voltál hajlandó szembe nézni az esetleg felvillanó nehézségekkel, feszültségekkel, amik persze csak elsőre látszanak annak. Valójában álruhás kincsek. Csiszolatlan gyémántok. Életünk titkos lehetőségei. Csak megfelelően kell bánni velük.

Egy kör most lezárult és mégsem. Seneca szavaival élve, „nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni”. Bizony. A víz folyik tovább. Ki volna képes megragadni? S nem is ez a cél. A görcsös és makacs ragaszkodás helyett inkább találj erőt a változásban. Hisz az élet maga a változás! Csak az ember próbálja megkötni a megköthetetlent. Lásd az állatokat! A vadon élő, természet erejével összhangot találó egyedeket. Nem létezik számukra megbetegítő stressz. A pillanatban vannak. Az oldják meg, azt élik túl, abban vannak jól. Nem tervezik a jövőt és nem keseregnek a múlt hibáin. De együtt áramlanak az őket körülvevő és megtartó erőkkel. Mert tudják, hogy ez az életük záloga.

Gondolj csak bele! Egy év előtt álmokat, vágyakat, célokat fogalmaztál meg. Ahogy talán megteszed ezt néha az Évkör nélkül is. Elindultál a megvalósításukért egy úton. De vajon meddig tudtál tudatosan haladni? Észrevetted, amikor meglazult a szál és a hétköznapok nyűgjei elsodortak vagy új, más célok, egyéb prioritások kerültek előtérbe? De még az is lehet, hogy nagyon ügyes voltál és végig szem előtt tartottad a célt. Bejártad hősként a megismerés útját. De vajon oda jutottál, ahová tervezted? És pont olyan is lett, ahogy azt megálmodtad? Vagy ugyan elérted a célt, de valahogy mégsem azt kaptad, amire vártál?

Életünk kígyója nem a saját farkába harap, hanem fel vagy le kúszik-mászik az életfán. És számtalan tudással ajándékoz meg eközben, ha elég kíváncsiak vagyunk és meg tudjuk ragadni. De sosem érhetsz vissza ahhoz a ponthoz, ahonnan elindultál! Mert bármi is a cél, abban a pillanatban, hogy megteszed az első lépést vagy csak beszívod az első lélegzetet, hogy útra kelj, egy spirálon kezdesz járni, s az utad felfelé vagy lefelé vezet. Persze menet közben lehet hullámvasút is, de egy biztos. A ciklus végén más emberként zárod az utad. Mások lesznek a terveid, mások a gondolataid, hisz már önmagad sejtszinten is megváltoztál az eltelt idő alatt.

Akár az Évkörön haladsz, akár csak létezel a mindennapokban számtalan látható és láthatatlan folyamat zajlik körülötted és benned. Mind tart valahová. Szüntelen terel és változtat. Hol tükröket tart, hol feladatokat ad, hol segítőket sodor melléd. Ezeknek örülhetsz vagy kesereghetsz is miattuk. És van olyan, amin, ha megfeszülsz sem tudsz változtatni. Talán nem is kell. A víz elég bölcs, hogy megkerülje az útjába kerülő sziklát.
Haladj és áradj Te is! De mindig légy résen! Vedd észre a jeleket magadban és a világban!

És íme itt egy jel! – Egy különleges segítséget kínálok most neked!
Egy éven keresztül a természet rendjének ritmusát tükröző Teremtő Évkör Ciklust mutattam be az írásaimban. Az egyes szakaszok ereje valóban arra hat és úgy segít, ahogy leírtam. Abban az ütemben tettem hozzáférhetővé őket, ahogy azok általánosságban hatnak.

De létezik egy ennél sokkal erősebb, csak a számodra, egyedileg hozzáférhető erőtér, aminek ismeretével és használatával sokszorta sikeresebben tudsz dolgozni önmagaddal, önmagadért!
Egy számítás, amivel azt tudom megmutatni, hogy a Te saját életedben egy naptári évben mettől-meddig tartanak az egyes szakaszok, amik segítségével így jóval hatékonyabban tudsz tenni a sikereid eléréséért és a nehézségeid legyőzéséért. És a jó hír az, hogy ez minden évedben ugyanúgy munkál. Tehát csak egyszer kell megismerned ahhoz, hogy azután egy életen át segítségül szolgáljon számodra!

Ha érdekel, keress meg! Írj a szekelyreka5@gmail.com -ra vagy hívj a 30-5390-442-es számon és megbeszéljük hogyan kaphatod meg ezt a támogatást!

Az elmúlt évben hónapról-hónapra nagyon sok szeretettel írtam neked, nektek ezeket a beragadásokból kizökkenteni vágyó, segítő, terelgető, örömtelibb és teljesebb élet felé csalogató leveleket. Végtelenül hálás vagyok minden visszajelzésért és köszönöm a bátorításokat! Örülök, hogy sokan voltatok velem és szívből remélem, hogy meríteni tudtatok a levelekből, a hangomból, az önmagatokkal való belső munkából!
Boldoggá tennétek most, a kör befejező állomásán, ha minél többen írnátok a menet közbeni tapasztalataitokról, a célhoz való elérésetekről, hogy veletek örülhessek vagy épp arról, utólag visszatekintve hol akadtatok el. Hátha együtt könnyebben megtaláljuk a tovább vivő utat!

Megköszönöm, ha megosztjátok velem, maradt e bennetek bármiféle hiányérzet a folyamattal, az írásokkal vagy bármi egyébbel kapcsolatban. Igyekszem hasznosítani a következő ciklusmunka során, amiben remélem újra együtt kalandozhatunk majd!
Az idei évem fókusza a személyes segítés, az egyéni folyamatok támogatása. Az elmúlt évek zaklatottsága sok kimerülést és a nehézségek felerősödését hozta sokak számára.
Ha Te is letennél pár régóta cipelt dolgot vagy valóra váltanád valamely régi álmod, esetleg vágysz egy kis, csak neked szóló figyelemre, beszélgetésre és szeretnél kicsit töltekezni, gyere!

A Sátorban, a tűz mellett ülve, mindig nagy szeretettel várlak!
Vigyázz magadra, legyen nagyon szép éved! Áldás kísérjen utadon!
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Hitted volna? Eljött! Az igazság pillanata.

A perc, amikor lehull a lepel. Amikor a lassan egy éve elültetett cél magokból született növényen beértek a gyümölcsök. A terv valóra vált. Vagy … mi lett?

Emlékszel még egyáltalán mikre vágytál, milyen terveket szőttél és végül miket tűztél ki célul januárban vagy menet közben néha nap? Kerestél anno képet, ami a megvalósult célt láttatva segített, húzott a siker felé? Nézegetted azóta? Támogatott, erőt adott vagy egyáltalán nem?
Mi lett a sorsa a kívánságoknak, elhatározásoknak, megvalósítandó változtatásoknak?

Azzá lettek, olyan irányba segítették, alakították a napjaidat, életedet, amit szerettél volna?
S ha el is feledted menet közben néha ellenőrizni a haladásod, most rá tekintve az elmúlt hónapokra milyennek látod a helyzetet? Észre vehető a változás? Tetten tudod érni magadban, a környezetedben, a mindennapjaidban a hatást, a néha apró, mégis megragadható változásokat, amiket ünnepelni lehet?

Csendes, befelé nézegetős, hosszan sötét estéket hozó napokban vagyunk. A legjobb időszak arra, hogy ránézz magadra, hogy is vagy igazából, s mi mindenen vagy túl január óta. S ha sikerül egy gyertyaláng mellett, forró csésze bármivel a kezedben csak merengeni, talán arra is rákérdezhetsz magadtól, vajon az elért eredmény, akármi is legyen, minek köszönhető?

– Oda tudtad bízni magad látható vagy láthatatlan segítőknek az úton? Észrevetted a családtagjaid, barátaid, esetleg a tényleg láthatatlan segítőid vagy akár a saját belső megérzéseid jelzéseit? És meg is tudtad fogadni az akár kéretlenül, de bizonyosan mindig támogató szándékkal érkezett tanácsokat?

– Mennyire hittél igazából abban, hogy a megfogalmazott cél elérhető? És abban, hogy ez számodra is megvalósítható? Mennyire tudsz hinni, bízni a képességeidben, az erődben?

– El tudott tántorítani bármi menet közben? Egy személy, erő, külső befolyás, amit már nagyon is ismersz? Netán valami új és szokatlan hatás, ami épp azért billenthetett ki, mert nem voltál felkészülve rá?

Ezek mind izgalmas tanulással bíró felismerések lehetnek!
Hiszen, ha sikerült a célod, melyhez szívből gratulálok, akkor most ünnepelhetsz! Gyorsan nézz vissza és jegyezd meg, mik segítettek, mit csináltál vagy mit csináltál másképp? Hol volt a pillanat, amikor legyőzve és átlépve akár a saját árnyékodat is, el mertél indulni egy szokatlan megoldás vagy bizonytalan ígéretű út felé?

Ha már el is felejtetted a célt, most itt a pillanat, hogy felidézd és ráláss, vajon miért is borult homályba? Akartad egyáltalán? Igazából nem, vagy nem úgy és ezért sikkadt el?
Netán nagyon is vágysz rá, mégis úgy érezted egy ponton, hogy talán túl nagy fába vágtada fejszéd?

Az is lehet, hogy pontosan tudod miért nem vitted végig. Hol tört meg a hit, a lendület, az akarás. Ilyen is van. De a világért se keseredj el! Ha át tudsz esni azon a ponton, hogy bosszant és a könnyebb utat választva inkább elkönyveled magadban, hogy ez idén nem jött össze és majd neki futsz inkább egy következő alkalommal, a cseppet sem kellemes kudarc élmény helyett érdemesebb a saját hasznodra fordítani a tapasztalatot. Bármilyen bután hangzik is, teljesen komolyan gondolom!

Mert ha vannak, vagy voltak pár hónapja, céljaid, az máris azt mutatja, hogy van fantáziád és hited önmagadban, hogy elérheted őket, sőt merszed is, hogy bele merj vágj a megvalósításukba! Tehát inkább csak azt kell vizsgálnod, vajon megtettét e tényleg mindent érte? Igazából önmagadért!

Olvasd el egy nyugis pillanatodban az előző kérdéscsokrot. Bátran és őszintén felelj valamennyire, hiszen csak magaddal beszélgetsz! Biztonságban vagy!

Jusson eszedbe, akárhány éves is vagy, a Tanú című filmből közismertté vált mondás:
„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk…”

Akármire jutottál is, az a Tiéd! Légy büszke rá! Arra, hogy megszületett benned a vágy, hogy mertél bele vágni és főleg, hogy elég vagány vagy ahhoz is, hogy szembe nézz az eredménnyel. Mert bár lehet, hogy nem ez a legviccesebb része a folyamatnak, de magadnak csináltad! Hiszen Te vagy a felelős a saját életedért! Ez néha szuper, néha meg rettentően bosszantó, viszont mindig nagyon igaz. Mert bármi történik is, Te adsz neki teret. Te hagyod, hogy része legyen az életednek. Akár épít, akár rombol. És bármilyen dolgokon is vagy túl, azokat nem dobhatod el, nem törölheted ki az életedből és nem is kell! Sőt! Örülj neki, mert úgyis mindig csak abból főzhetsz, ami van. A megélt tapasztalatból, a megszerzett tudásból, a magadban feldolgozott felismerésekből.

Mi, akik körülötted állunk így vagy úgy, csak kísérünk az úton. Néha melléd lépünk és egy darabig mehetünk együtt. Aztán egy kanyar után jöhet egy útelágazás és elbúcsúzunk. Mindenki megy tovább a maga útján, a maga döntései szerint. Ettől persze később még találkozhatunk. De jó is az! És elmesélhetjük majd mennyi mindennel lettünk gazdagabbak a távol töltött idő alatt. Ragyogó szemmel, örömöt és lelkesedést adva a másiknak is.

Hiszem, hogyha visszanézel az elmúlt hónapokra meg tudod találni azokat a pontokat, amikre örömmel és büszkeséggel tudsz visszanézni. És át tudod élni ennek a melengető erejét most is.
Vidd ezeket magaddal tovább!

És hiszem, hogyha fájdalmasan is, de rá tudsz nézni olyan dolgokra is, amik nehezek voltak, amik elgáncsoltak és akár felálltál, akár azokban a dolgokban még segítségre szorulsz, óriási dolog, ha a nevén tudod nevezni őket. Nem kell egyedül harcolnod. Mindig van segítség! Nyújtsd ki a kezed! És kérd a segítséget! Addig nem jön! Biztosan van körülötted is olyan, aki támasz lehet. De akár van, akár nincs, én mindig itt vagyok és remélem még sokáig itt is leszek, hogy megtartsam és megsegítsem azokat, akik bíznak bennem!

Nézegesd az éved beérett gyümölcseit! Találj rá a céljaid egész vagy rész sikerére!
Légy őszinte magadhoz az igazság pillanatában, hogy könnyebben lépkedhess tovább egy teljesebb és örömtelibb élet felé!

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Gondoltál már arra, hogy neked ennél több is járna az élettől? Kipróbálnád milyen lehet a vágyaidban elképzelt életet élni? Végre sikerülne megvalósítani a céljaid, amiket elterveztél? Itt a nagy lehetőség, élj vele!

Izgalmas ponthoz értünk az Évkörön. Eljött a transzformáció, az átalakulás ideje. Ez itt most már nemcsak holmi kis változás, ez maga a kishalállal elnyerhető újjászületés! Tudott, hogy minden, ami él, meghal egy napon. És minden halál szükségszerű és elmaradhatatlan része az újjászületésnek. Nézz csak körül! A természet világa ezer színbe öltözött pompával ünnepel. Búcsúzik. A pincék, kamrák megtelnek a leszüretelt és betakarított gyümölcsök kincseivel. Aztán lassacskán elcsendesedik, visszahúzódik az életerő látványos megnyilvánulása. Valami elmúlik, kicsit meghal, de nem végleg, s mindörökre. Pihen, erőt gyűjt, formál, hogy majd tavasszal újult erővel elindíthasson valami újat, ami jövő őszre más, talán édesebb gyümölcsöt terem, mint az idén.

Vajon miért retteg az ember úgy az elmúlástól? Nem lehet örökké csak belélegezni! Kifújni is kell néha! Kiengedni dolgokat a görcsös szorításból. Túl sok teherrel agyonnyomva hogyan is tudnánk a vágyainkat élni? Pedig hányszor érezzük, gondoljuk az életben, hogy szeretnénk valami újat, mást, mint, ami eddig volt? Mégsem csinálunk neki helyet. Nem merjük elengedni, hagyni kihalni az életünkből azt a jól ismert, megszokott állapotot, vagy akár csak részeit is, amiben vagyunk. Bármilyen legyen is.

Szerencsére az Évkör rendje most is segít. A földeken ilyenkor vetik az őszi búzát. A búzát, ami a régiségben az ember számára maga volt az élet. Ránk, Rád is igaz a mondás, „ki mint vet, úgy arat”. S mivel nagyon is fontos, hogy mit fogsz aratni, itt az idő, hogy számba vedd életed búzaszemeit, amiket most vetsz el, azaz mindazt, ami körülvesz és erőt ad vagy épp elvesz tőled. Meg fogsz lepődni, ha figyelmes szemléléssel felismered, hogy egy apró dolog, egy ismerős, s bár gyűlölt, de eltűrt gesztus, egy visszatérőn elhangzó bántó megjegyzés vagy egy kialakulatlan napi ritmus is rengeteg energiádat veheti el. S közben talán elég csak kisétálnod az utcára, egy közeli parkba vagy az erdőbe, hogy a fákról lehullott aranyló levéltengerben sétálva átjárjon és elöntsön egy szinte gyermeki öröm, ahogy a lábad körül surrogó levelek neszét hallgatod.
Figyeld meg a napjaidat és vedd észre a benne zajló folyamatokat, és főleg a hatásukat. Táplálják vagy épp elszívják az erőd, a derűd, a harmóniád? Miért engeded bele magad romboló játszmákba? Miért hallgatsz esetleg füledet, lelkedet sértő szavakat? Megálljt tudsz parancsolni a téged elsodró hatásoknak? Tudsz töltekezi és meg is teszed? Szánsz időt magadra? Tudsz arra haladni, amerre szeretnél? Tudsz támogatást kérni, kapni? Meg tudod osztani az örömödet? És egyáltalán: Ki az úr a Te házadban? És mi az, ami a belső biztonságodat megteremti és meg is tartja?

Ezekre rálátni, felismeri, megérteni a működésüket cseppet sem kis feladat. Mégis, ha mindezekre megtalálod a választ, feltérképezted a jelen állapotot. Azt, amiben vagy. Ez már önmagában is valódi siker! Most tedd mellé azt, ami szerinted járna neked, amire vágysz, ami a célod. Ha van különbség, akkor jöhet a nagy ugrás az elengedhetetlen kis halállal.

Nézz rá a jelen állapotod „csomagjára”. Vajon mi az, amit el kell eresztened vagy erővel is akár, de ki kell raknod a jelen állapotod összetevőiből, mert már nem szolgálja az utadat, a fejlődésedet, azaz egyszerűen elszívja az erőd, és gátja annak, hogy beteljesíthesd az álmaid?
Ne csak óriási dolgokra gondolj! Itt is igaz, hogy a legkisebb is számít! Az Évkör Skorpió ereje segít neked, hogy tudatos döntést hozz arról mi mindent szükséges megváltoztatnod ahhoz, hogy helyet adhass az új dolgoknak. Nézz magadba! Találj rá arra, amit az ösztöneid súgnak! Harcolj értük, magadért skorpió módra kitartó szenvedéllyel, bátran és végtelen sérülékenyen. Figyelj! Hagyd hatni a víz erejét, hadd segítsen felfedezni az érzéseidet! Csak vigyázz, mert ennek az erőnek feszítő, alapvető változást, eredményt elérni akaró hatása van. Ha csak szüttyögsz és ímmel-ámmal haladgatsz, felbőszítheted és akkor kevésbé vonzó arcát fordíthatja feléd. Megjelenhet a cinizmus, a gyűlölködés, a makacs bosszúállás másokkal, de akár magaddal szemben is, vagy csak egyszerűen csavar egyet az életeden és akkor csak pisloghatsz, mert, ha nem ugrasz, elkaphat az áradat, s ki tudja milyen, amúgy szükségszerű változáson visz át a víz feltartóztathatatlan ereje.

Hát nem jobb szabad akaratból előre menni inkább? Ne csak sodródj! Vedd kezedbe a döntést jogát! Légy Te az úr életed házában! Légy tudatos abban miket tolsz ki az életedből, hogy végre lélegzethez juthass! És főleg légy nagyon kíváncsi, hogy a megüresedett térben milyen új, izgalmas, talán sosem remélt változások találnak végre helyet az életedben!

Tudom ez rettentő félelmetes lehet. Olyan, mint átugrani egy feneketlen szakadék felett.
A megérkezést lásd a remélt, örömteli, megváltozott állapotot! Sose a lábad előtt tátongó mélységet nézd, elszédülhetsz, megrettenhetsz tőle, s csak visszahúz.
Ne lépegess, ugorj nagyot! Bátorság! Bízz magadban, hogy a nagy ugrásban megélt kishalál után az újjászületés vár!

Ha pedig jó volna egy társ, akivel együtt bátrabban vágnál bele, hogy ne csak fejben latolgasd lehetséges, vágyott életed esélyeit és játszd le az elképzelt változtatásokat, hanem ténylegesen meg is valósítsd azokat, akkor gyere, ugorjunk együtt, írj nekem, vagy hívj fel!

Drukkolok nagyon!
Akár így, akár úgy, várlak újjászületve a szakadék túloldalán!

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Hallottál már szarvasbőgést?
Akár igen, akár nem, most itt az alkalom, hogy nekivágj az erdőnek és fülelj, hiszen ez a csoda évente csak ebben az időszakban hallható!
A hétvégén bőségesen kiélvezhettük az erdő urainak mennydörgés szerű hang párbaját.
Hajnali 5-kor már a Mátra szlovák határ melletti lankáin járva, a napfelkelte előtti órák sejtelmes és hűvösen nyirkos idejében figyeltük az állatok ösztöneiktől vezérelt viadalát.
A levegőbe szippantva érezni lehetett az eltéveszthetetlen szagot, ami semmiképp sem illat, hisz a bőgő bika túlcsorduló tesztoszteronjának orrfacsaró kipárolgásáról van szó. De ettől csak lelkesebbek lettünk, mert nyilvánvaló jele volt annak, hogy egészen közel járunk a szarvasokhoz, amit amúgy nyilvánvalóvá tett az időnként egész lényünket is megrázó mély, fenséges és kissé mégis gúnyosnak ható kacaj szerű hangorgia, ami tapinthatóan vett körül.

Rettentő izgalmas élmény volt, ahogy innen is, onnan is a bikák egymást túllicitálva zengették a hangjuk. Időnként csak hallottuk, de néha a homályban láthattuk is, ahogy összecsapnak és a szépséges agancs koronák összeütődve csattannak élesen vagy tompán a hirtelen beálló csendben. Aztán az egyik eloldalog, a másik büszkén sétál tovább háremét követve, s a fiatal, a viadalt még tanuló ifjonti bikák elismerő pillantásaitól kísérve. És egyszerre csak izzani kezdett egy ponton a távoli erdők vonala és minden tekintetet magára vonzva, erőtől duzzadóan megjelent a Nap fényesen ragyogó korongja, meleget és aranyló fényt öntve a völgy ráncaiba, s kisöpörve onnan a hajnali köd maradék takaróit.

Végre teljes pompájukban láthattuk meg a tiszteletet parancsoló hatalmas testeket, ahogy fenségesen hordva fejdíszüket figyelik a vidék legkisebb rezdülését is. Volt, hogy mivel óvatos lépteink nem keltettek riadalmat egy fiatalabb, tapasztalatlan állatban, egész közel merészkedhettünk egyikhez-másikhoz. Egy szarvas borjúhoz, egy épp arra járó őzhöz. Szerencsére a széljárás nekünk kedvezett, így csak a mozdulataink árulhattak el bennünket. De a rókák bizony éberebbek. Hamar elillannak megérezve az ember közelségét.

Az élmény összességében leírhatatlan. Ahogy ott álltunk a hajnali Hold fényében fürödve és mindenhonnan intenzív hangok, néha megvillanó árnyak vettek körül, tudtuk, hogy áldott vendégek vagyunk itt és most, mert az erdő minden tere és figyelme a benne lakóké. Mi mégis bepillanthattunk ebbe a varázslatos rítusba, ahol az erdő urai most osztják le egy évre az erő lapjait. Tiszteletet parancsolón és ellentmondást nem tűrőn. De ki is merne szembeszállni egy ilyen nemes állat büszke lényével? Jó volt látni, tapasztalni a rendet, ami a világukat, a természet rendjét tartja, uralja, irányítja.

Kihagyhatatlan élmény! Ha csak teheted, menj! Az erdő rád is vár! Jusson eszedbe, hogy alázattal, halk léptekkel, illat menetesen!!! csodálatos élményekkel lehetsz gazdagabb!
Kívánom, hogy rezgesse meg a te bensődet is egy kapitális bika velőt rázó bőgése!
Sosem fogod elfelejteni!

Szeretettel Sára Sátorából!
Réka

Meghallgatom

Te mennyire tudod odabízni magad egy kapcsolatban a másiknak, hogy közösen valami többet teremtsetek, mint, amire egyedül volnál képes? Mennyire vagy jól és harmóniában az együttműködéseidben? Mi lehet ennek a titka? Lássuk csak…

Szerencsére lehűlt az idő, s így még azok is, akiket esetleg elsodort magával a szeptembertől újra rendszerbe álló hétköznapok kavalkádja, ráeszmélhetnek, hogy valami megváltozott.
Szerencsére nem csak úgy a semmibe élünk bele, hanem a megtervezett céljaink megvalósítása felé igyekszünk lépkedni szüntelen, amik jó viszonyítási pontot adhatnak. Hisz fontos látni, hol tartunk a beteljesülés felé vezető úton és mik azok a kardinális lépések, amik még mindenképpen szükségesek a sikerhez.
Szerencsére a Teremtő Évkör hónapról-hónapra forduló kereke mindig segít megállni és rájönni, mik is azok a hatások, amiknek a közepén csücsülünk épp, s így mi az, amit most a legjobban tudunk csinálni.
És a legfőbb szerencse, hogy ebben az egész folyamatban sosem vagy egyedül! Én láthatón és láthatatlanul is itt vagyok Veled, hogy segítselek, támogassalak vagy akár csak meghallgassalak, ha volna kedved elmondani, hol tartasz, esetleg hol akadtál el vagy mi segítene az előre lépésben.
A most következő időszak éppen arról szól, hogy újra rádöbbenj, nem kell mindig mindent egyedül csinálnod. Sőt! Számtalan helyzet épp arról tanúskodik, hogy másokkal együtt sokkal eredményesebb és sikeresebb lehetsz. Persze nem mindegy kivel és hogyan kooperálsz, de sokszor épp a megfelelő összmunka a kulcsa a tovább haladásnak.

Muszáj ide hoznom a kiskertész hasonlatomat, mert abból azonnal megérted mire gondolok.
A világ legcsodálatosabb és legtökéletesebb virága sem képes egyedül terméssé alakulni. Szüksége van pld. egy rovarra, aki elvégzi a beporzást. Hiszen e nélkül csak elhervad és soha nem lesz belőle gyümölcs. (Hagyjuk most az önbeporzó egyedeket.)

Éppen így van ez a Te életben is. Bizony vannak dolgok, helyzetek, amikor eljutsz egy határig, ahol fájón vagy örömmel, de azt tapasztalod, hogy „egyedül nem megy”. Ez rendkívül nehéz pillanat is lehet. Hiszen micsoda bizalom és elfogadás kell ahhoz, hogy valakit egészen közel engedj magadhoz. Oda bízd magad a másiknak tudva, hogy soha nincs 100 % garancia semmire, és mégis meg kell próbálnod, mert egyedül még annyira sem sikerülhet.
S miközben odaadod magad egy helyzetben, lett légyen szó munkáról, családról, barátokról vagy bármely más emberi kapcsolatról, vállalod azt is, amit a virág, hogy soha többé nem leszel már ugyanaz, aki korábban voltál. Mert ebben a vállalt kapcsolódásban átalakulsz Te is, ahogy a virágból termés lesz, s elvesztve korábbi pompáját új csodát érlel magából és zamatos gyümölccsé válik.

Szerintem épp elég sokkoló ezt csak így önmagában is megemészteni. Valld be! Gondoltál már valaha is így a kapcsolataidra? Számtalan van belőlük. És minden alkalommal új lehetőséget kapsz, hogy a korábbiakból tanulva érettebben, éberebben vagy akár csak kíváncsibban állj a helyzetben. Szenzációs megtapasztalni, amikor úgy tudsz kapcsolódni egy másik emberhez, egy helyzethez, hogy végtelen nyitottsággal és kíváncsisággal neki adod a bizalmadat és a hitedet abban, hogy új és jó dolgokat fogtok teremteni együtt és ez megvalósul. De lehet olyan is, amikor egyszerűen csak megtanulsz a helyzetből valami számodra és a tovább haladásod számára elengedhetetlen tapasztalást. Még akkor is, ha ez nem feltétlenül vidám és derűs, lehet a számodra kincset érő gyümölcse a folyamatnak.

Néhány gondolat, amin elindulhatsz:
– Elő tudsz hívni a saját emlékeidből termékenyen működő kapcsolati mintát? (azaz tök jól működtök együtt)
– Van tapasztalatod aránytalan erőviszonyokat mutató együttműködésről? (tehát agyonnyomott vagy reménytelenül kevés volt neked)
– A két véglet közül inkább melyik működött számodra jobban? Meg tudod ragadni az okát?
– Mennyire tudsz kinyílni egy új kapcsolatra vagy ha nem, mi tart vissza?
– Milyen fenntartásokat és feltételezéseket futtatsz magadban, ami esetleg távol tart?
– Mennyire tudod / mered megmutatni és élni valódi önmagad egy esetleg határozottabban fellépő másik mellett? Mire látsz rá ennek kapcsán?
– Inkább a harmonikus egyensúly jellemző a kapcsolódásaidra vagy inkább az alá / fölé rendelés a tipikus?
– stb.

Persze ezek csak példák. Minden eset más, mégis érdemes kicsit elidőzni és keresgetni a saját viszonyodat a harmonikus kapcsolatokhoz. Már csak azért is, mert mindjárt, azaz pontosan szeptember 22-én itt az őszi napéjegyenlőség, ami kiemelt jelentőségű momentum az év során. Bár az „Ünnepek” egy másik nagy téma az Évkörön, annyit mindenképp érdemes tudni róla, hogy a belső lélekmunkát segítő időszak kapujának is tekinthető. Így tehát most aztán igazán minden a kezed alá dolgozik, hogy a Mérleg periódusában Te is mérlegre tedd a kapcsolataidat kezdve akár az óvodás kori játszópajtásaidtól, a munkatársaidon át egészen az intim viszonyaidig, vagy akár a saját gyermekeidig, esetleg az ő hiányukig. Fontos, hogy itt és most a kapcsolódások alatt ne csak a szíved vágyait követő kapcsolataidat vizsgáld, hanem valóban a legszélesebb spektrumban keresgélj. Sok izgalmas dologra bukkanhatsz, ha most is, mint, ahogy mindig kérem, tudsz és mersz őszinte lenni önmagadhoz.

Lehet, hogy olyat is meglátsz, ami kevéssé tetszik. Bevallom az egyéni fejlődés szempontjából szerintem ezek az építőbbek. Ha idáig eljutsz az csúcs! És mivel épp az „egyedül nem megy” és nem is kell, hurrá van segítség szakaszában járunk, kérlek szépen azonnal keress meg! Mert a felismerések nem a kesergés formájukban gyógyítók, hanem akkor, ha át tudod fordítani vagy a mélyére látsz és úgy húzod ki a méregfogát.

Hidd el, a remekül működő és a bukdácsoló viszonyok skálájának két végpontja köz végtelen a lehetőségek tárháza. Sokszor elcsúszhat valami, az összhang sérül és a végeredmény nem épp az lesz, amire vágytál. Máskor pedig magad sem érte mitől, mert nem erre számítottál, de mégis tök jól megy minden. Szóval, mi lehet a kulcsa a jól működő összedolgozásnak? A megfelelő kapcsolódás létrejöttének?

Nem árulom el azonnal szerintem mi lehet. Hagylak egy kicsit gondolkozni. Adj magadnak időt, hogy elmerenghess ezen. Találd meg a magad válaszát! Kíváncsi vagyok mire jutsz! Írd meg, szerinted mi a kulcs! Vagy ha mégsem találsz rá, és kíváncsi vagy az én gondolataimra, akkor is írj bátran. Elárulom.

Addig pedig jó bogarászást és útkeresést kívánok a társak felé!
Tudod, a borsó meg a héja!

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Annyira szeretem a Teremtő Évkör ciklus munkában, hogy hónapról-hónapra valami új kezdődik, aminek örülni lehet. Mindig más jön, mint az előző és az akár sikert hozott, akár nem, most megint kísérletező és kíváncsi lélekkel lehet belevágni az új időszak, új lehetőségeibe.

Most egy olyan szakasz következik, ahol rendezheted a soraidat, s ez segíthet megállni és lehetőséget teremteni arra, hogy újra formáld a napjaidat, ügyesebben oszd be az erődet a valóban lényeges dolgokat meglátva, eredményesebb és fókuszáltabb lehess a tovább haladásban. Akár régi, akár újonnan született célokról beszélünk is.

A nyár szétfolyó napjai után igazából én mindig várom ezt az időszakot, mert a sok parttalanságot követően itt és most össze kell szednie magát az embernek, mert újra jönnek a hétköznapok, amikre érdemes rendszereket húzni, megtervezni a tennivalókat és úgy általában is gatyába rázni az egész családot, kezdve saját magunkkal. Abszolút bevált módszer és Britt tudósok által is sokszorosan alátámasztott tény, hogy a kiszámítható, ritmusosan ismétlődő tennivalók sora jótékony hatással van az emberre. Nemcsak biztonságot teremt, jobban is lehet teljesíteni, és a lelked is nyugodtabb lehet, ha előre tudod, a többiek mikor, miért és merre járnak. Hisz a közös naptárakban ennek is helye van.

Elő a mindenféle tervezőket, hogy új ritmusokat, heti lüktetéseket alakíthass ki lett légyen szó a családtagok logisztikájáról, táplálkozásról, tanulásról, munkáról, sportról, feltöltődést hozó kikapcsolódásról, mert a mostani időszak legnagyobb feladata, hogy észbe kaphass és olyan mindennapokat alakíthass ki, amik fizikai szinten is támogatják a jólétedet.

No már most, ez a rendszer tervezősdi valakinek egész jól megy, valakinek pedig akár csak egy excel tábla is maga a siralomvölgy. Lényeges pont tehát, hogy semmiképp ne feszüld túl az ügyet. Azzal főzünk, ami van, úgysem tudsz másnak a bőrébe bújni, de azért egy kicsit mégis érdemes erőlködni a cél érdekében!

Kezd azzal, hogy magadat vizsgálod és csak utána fordulj mindenki máshoz, aki érintett az életed mindennapjaiban. Miért? Mert először tudnod kell, hogy
– neked mi a jó ritmus (az ébredésre, az evésre, a sportra, a bármire)
– mi a könnyen vagy rettentő áldozattal elvégezhető tennivaló
– és mi az, amit ettől függetlenül mindenképp meg akarsz csinálni és mi az, amit bár tested-lelked nem kíván, mégis meg kell tenned
– kihez, mihez tudsz vagy nem tudsz kapcsolódni (akár a szervezéshez való eszközök használatát illetőleg is)
– és egyáltalán mi az, amiből töltődsz, amiben szabadon alkotsz, ami értelmet ad a létezésednek a magad számára észlelhető módon, mert ehhez, azt sejtem, mindenképp szeretnél ragaszkodni.

Ha mindezt látod saját magadról, a társad, és mindenki más is látja magáról, aki a buliban van, amit hétköznapoknak hívunk, akkor jöhet az egyezkedés. Mert a tennivalókat, vágyakat és terveket valahogy mégiscsak össze kell fésülni, hogy egymást segítve, húzva-tolva, kellő mennyiségű kompromisszummal a végeredmény olyan mátrix legyen, amiben mindenkinek megvannak a feladatai, de e mellett a szárnyalás és a terhek melletti töltődés lehetősége is. Sokszor épp ott hibádzik a rendszer, hogy elfelejted az elején betervezni a lazulás pillanatait. A társaddal való kettesben töltött időt vagy épp az ő megtalálását, a csak magadra szánt heti min. 1-2 órát, s ha gyermekek és nagyszülők is édesítik a napjaidat, akkor nekik is mindenképp legyen dedikált idejük a hét napjainak sorában.

– Jó ötlet lehet bevezetni, hogy a hét egy adott napján előre megtervezitek a következő heti menüt, ami nemcsak a bevásárlás optimalizálásában segít, de már előre lehet várni az egyes napok finomságait is.
– A házi munkák felosztása a családtagok között szintén remekül működő dolog.
– A munka vagy suli utáni külön órákat, képzéseket érdemes úgy ütemezni, hogy a héten mindenképp maradjon egy „semmit tevős” délután vagy este is.
– Számtalan időgazdálkodási és rendszer szervezési ötletet létezik. Ha kíváncsi vagy írj! Tele vagyok jobbnál-jobb ötletekkel!

Amit máris megtehettek, hogy a családban mindenki írja fel egyenként külön-külön cetlikre, amiket szeretne, ami a rá rótt kötelessége és egy nagy tálba dobott cetli halomból húzzátok ki egyenként a darabokat. Tegyétek rá egy előre megrajzolt heti tervezőre. Lehet kicsi, nagy, színes és akár illatos is, de a lényeg, hogy a végeredmény tükrözze azt a vázat, ami keretet ad majd a napjaitoknak, hogy akár egy villanásnyi rápillantással is mindenki magabiztosan tudhassa mi a teendője és mikor jön a következő móka. A cél, hogy mindenki számára kapaszkodó, megtartó, segítségül szolgáló mankó legyen. A rendszert megalkotni persze néha nem is egyszerű, de kis tologatással, közepes hajba kapással és főleg sok kacagás biztosan megszületik egy kísérleti példány.

Próbálj ügyesen lavírozni a tervezés során. Szépen szelíden odaadva a magad érzéseit, érveit, közben meghallgatva és meg is hallva a többieket és az ő világukat. Szabadságot adni és engedni magadnak és a másiknak ebben is. Mert igazából a legnagyobb feladat, hogy a rendszerek szervezése-tervezése és éltetése közben is rugalmas maradj. Legjobb, ha elkészül egy személyre/napra bontott heti, kétheti terv, amit aztán józan keretek közt szabad improvizációval éltek.

Szakcsi Lakatos Béla, a jazz zongorázás nagy mestere, aki aztán igazán sokat tud az improvizációról, mondta egyszer egy zenész társáról: „Zseniális volt, de alig tapasztaltam, hogy felszabadultan játszott volna. Bizonyítani akart. Aki akar, az elveszti a szabadságát, és akkor a szabadság hiányában elsikkadhat a lényeg.”

Kár feszülni. A görcsösség sohasem a vágyott eredményt szüli meg. És persze fontos tudni, hogy mi a lényeg, amit mindenképp őrizni szeretnél. Szerencsére ez az időszak alkalmas arra is, hogy a saját felesleges erőlködéseidet, bizonyítási vágyaidat, mindennapos feszüléseidet is észre vedd. Mert ezek bizony huncut módon elrejthetik előled a lényeget. Találj rá a rendezésben a téged megtartó erőkre. A gondolataidat xls táblázat, heti tervezők és google naptár nélkül is átfésülheted. Ennek az ideje jött el. A rendező házad csak rád vár. Élvezd önmagad táplálását előre vivő gondolatokkal, finom és tápláló ételekkel, okosan megerősített immunrendszerrel. Ki tudja mi vár ránk…

Bármiben vagy is, hiszem, hogy érdemes ráérni az önmagaddal való foglalkozásra. És teret adni a többieknek is, hogy ezt tegyék.

A telihold teremtő, létrehozó, folyamatokat kiteljesítő ereje még rád kacsint kicsit, bár fogyni kezdett már. Használd az erejét a rendezésben. Aztán pedig élvezd, ahogy a fogyó Hold megsegít, hogy jobban odafigyelve pld. épp csak annyit és azt edd, ami valóban szükséges a testednek. Ki tudja, akár már szeptember első hétvégéjére is ledobsz pár kilót a covid és a nyár közös erővel rád húzott extra kilóiból.

Sok új dologgal készülök, hogy még jobban segíthesselek a mindennapok ritmusában jól lenni. Hamarosan írok róluk, hogy tervezhess velük is. Csupa éltető, örömet adó, felszabadító dolgot tervezek, ami megvillanthatja a ritmusok, a hagyományok és úgy általában az élet derűs oldalát.

Addig is, rendezésre, tervezésre fel! Ha ügyesen csinálod, sokkal több vidám dologra jut majd időd! Lepd meg magad azzal, hogy a végén még élvezni is fogod a folyamatot és a kialakított új rendszereidet is! És akkor majd belőled is boldogan szakad ki: Hurrá, hétköznapok!

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Isten hozott a Nap idejében, az életöröm, a siker házában! Dübörög a nyár, minden ereje teljében, a város forróságából, aki csak teheti az erdők és vizek enyhet adó közelségébe igyekszik, hogy ott örülhessen a nyári szabadság derűs napjainak. Sokaktól hallom:
– Milyen jó lenne valahogy kikapcsolni az agyam! Akkor már az első naptól élvezhetném a szabadságot és nem pont akkor jönnék bele a nyaralásba, amikor már indulni kell haza!
Bizony sokszor nehéz letenni a hétköznapok gondjait, aggódásait, a munka terheit. Talán épp ezért is áldás ez az időszak, ami felhívja a figyelmünket arra, mi mindent teremtünk a magunk számára tudatosan vagy tudattalanul, akár a pillanat tört része alatt is. Mi képes erre? A gondolat. Az, amit Te formálsz a tapasztalataid, a vágyaid, félelmeid és reményeid kusza szálaiból. Szavak és képek, amik akár csak átvillannak vagy mantraként ismétlődnek a fejedben. Teremtő erejük van.

Van ilyen tapasztalatod? Gondolsz valamire, valakire és az elképzelt, kigondolt helyzet, kép pillanatok vagy napok múlva, de valósággá válik. Akár jót, akár feszültséggel telit gondoltál is. Hogy van ez? Nos, pont így. Megteremted őket. Mert a Te világod középpontja bármi történjék is, Te magad vagy! Minden erő és hatás innen indul és itt nyer látható, tapasztalható formát. Ergo az, mi válik számodra örömöt, sikert, feltöltődést adóvá, alapvetően megint csak tőled függ.

Azért is csodás ez az időszak, mert a Nap erőtere képes lehet átbillenteni a hétköznapokból az alkotás, kreativitás szárnyaló állapotába. Hagyd felszínre törni ezeket az erőket. Vágj bele bátran és őszintén! Kerüld el a kritikus szemforgatókat és inkább a dicsérő, bátorító, elismerő szavakra figyelj, hisz a teremtés, s az általuk megélt siker is olyan szubjektív, hogy igazából csak az számít, hogy Te örömet találj benne és neked legyen boldogságot hozó a folyamat és a végeredmény! Legyen ez felpörgött eksztázis, magával ragadó flow, vagy épp egy csendes áhítattal teli elrévedés, mindegy. Érezd jól magad a bőrödben és kész!

Öröm látni a gyerekeket ebben is. Az ő játékaikat, gondolataik és fantáziájuk szabad szárnyalását oly kevés dolog korlátozza még. Belülről. Mert kívülről persze hat rájuk is egy halom inger. A környezet és a mi korlátozásaink, pedig ők még ösztönösen és jól kapcsolódnak önmagukhoz. Érdemes tágabb teret hagyni nekik és ellesni, hogyan repülnek, s ha csak lehet, velük tartani. Mert tele vannak vitalitással, életörömmel. Önfeledtek, csupa mosoly az arcuk és persze pajkosak, amin kár bosszankodni. Mert egy kis huncutság feltölthet minket is, ha kapcsolódni tudunk hozzájuk.

De a teremtés és az általa elnyert, magunk számára megélt siker természetesen jóval több ennél. Viszont tenni is többet kell érte. És főleg tudatosan. Mert a sikernek ezer arca, színe-illata-árnyalata van. Sok, akár másnak észrevétlen dolog is adhat örömet, belső ujjongást, elégedettséget neked. Most ezt keressük! Itt az alkalom, hogy megkérdezd magadtól:
– Vajon mikor és mitől éreztem magamban lelkes ujjongást, kirobbanó életörömöt legutóbb?
– Mire várok, hogy újra és sokszor átéljem ezt?
– Mi az, amit szívesen csinálnék, mert tudom, hogy az enyém, jó vagyok benne, fellelkesít vagy már épp ezer éve ki szeretném próbálni, mert izgat?
– Mi az, amitől egyszerűen csak ki tudok ugrani a bőrömből örömödben?
Tedd meg! Vágj bele vagányan! Hagyd a csudába most az összes károgót, aki lebeszélne. Ne kérj engedélyt! Nagy vagy már! Dönts magad! Menni fog!

Kezdd azzal, hogy képzeld el! Gondold végig. Ne az odajutásod útvonalát, akadályait és minden hátráltató tényezőt. Hanem a megérkezést az önfeledten boldog, a kész alkotást szemlélő, az elért eredményére büszke mivoltod állapotát. Azt a pillanatot, amikor átéled az ujjongást, akárcsak a szíved mélyén kívülről láthatatlan formában is. Mert a lélek boldog szárnyalása nem feltétlenül jelenti azt, hogy cigánykereket kell hánynod.

Igazából mindegy hogy vágsz bele a folyamatba, csak zökkenj ki! Ha sikerült kicsit bele lazulnod önmagadba és kiesni a „hű, de fontos és komoly vagyok” hangulatából, akkor minden sokkal könnyebb és főleg egyszerűbb lesz.

Használd ki az égi segítséget! Itt az idő, hogy előhívd magadból a pajkos, önfeledt, játékos gyermeket, aki egykor voltál vagy aki, mindig lenni szerettél volna és engedj magadban utat annak a csiklandozóan simogató melegnek, ami átjár olyankor, amikor valami „izgit” csinálsz!
Láttad már a saját arcodat olyankor? A szemed ragyog, az arcod kipirul, egész lényedből vibrálóan ragyog a fény. És ezt hidd el, mindenki látja. Mosolyt csal mindenki másnak az arcára is, aki téged lát! És ez olyan jó! Mert elindul egy körforgás, egy áramlás, amiben a Te belső derűd szép lassan átragadhat a többiekre is és akkor aztán határ a csillagos ég!

És az is csodás, amikor a siker bent dübörög. Te tudd, hogy szuper, amit és ahogy teszel. Nem kell hozzá külső tapsvihar sem. Hagyd, hogy elragadjon a szenvedély! Alkoss és teremts szabadon! Bármit. Garantált a siker!

Ide kívánkozik egy kedvenc filmemben elhangzó recept a szenvedélyről. Hiszen szenvedély kell ahhoz, hogy meg merd élni a benned létező önfeledten őszinte önmagad, kérdések, tiltások és leszabályozások nélkül. Legalább egyszer próbáld ki! Ráérsz utána konszolidált mederbe terelni, ha már megmutatta szikrázóan szenvedélyes, talán vad arcát. De amíg nem ismered, hogyan tudnád használni ezt az erőd?

„Sehol egy csipetnyi izgalom, sóhajnyi borzongás …. Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot! Légy eszelősen boldog vagy legalább légy rá nyitott! … Hagyd az eszedet! Hallgass a szívedre! Mert most nem dörömböl. Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. …. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél. Röviden: légy nyitott, becsaphat a villám.”

Bizony ám! Hidd el, ez nem is olyan nehéz!
Tedd meg már ma! Teremts a fejedben örömteli, játékos és kreatív gondolatokkal teli képeket és higgy erősen a megvalósulásukban! Élvezd e hónap minden pillanatát és gyűjts vele erőt a következő, rendező időszak másfajta építkezéséhez.

Élvezd a nyarat! És lubickolj derűsen az életben!
Sára Sátrából szeretettel:

Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Akár hiszed akár nem, ha a kezdetektől velem tartasz, bizony elröpült egy fél év azóta, hogy a céljaid elérésér indultál a Teremtő Évkör segítségével. Szemben a focistákkal, akik leszaladnak a pályáról és kicsit kifújhatják magukat a félidőben, nekünk nem adatik meg a szusszanás. Hogyan is mehetnénk pihenőre a saját életünkből? De miért is mennénk? Hiszen az életben épp az a jó, hogy eleven, élő, pezsgő, teli kiszámítható és váratlan eseményekkel. Különösen nyáron! Hurrá, nyaralunk! Együtt a család. Végre alkalmunk nyílik a beszélgetésekre, a közös játékra és talán szóba kerülnek a régi nyarak, az egykori varációk kalandokkal teli, szép emlékei és azon szeretteink, akik talán már nincsenek velünk. És hogy kapcsolódik ez a céljaidhoz? A gazolással!

Akinek a legparányibb kertje is van tudja, hogy a kert vagy akár a balkonláda is, mennyi örömöt és mennyi feladatot adhat. Mert, ami mindig 3-szor olyan gyorsan, viszont a legkisebb és legeldugodtabb helyen is garantáltan nő, az a gaz. Persze az is zöld és növény, csak épp elszívja a táplálékot, árnyékával elveszi a Napot és összességében megfojtja azt, amit eredetileg ültettél. És tudod mi a gaz leghatékonyabb ellenszer? Az éberség! Mert a gazt legkönnyebben úgy irthatjuk ki, ha időben felismerjük. Jól lehet a zsenge kezdemény még nagyon hasonlíthat a vágyott virághoz, de kis rutinnal és sok figyelemmel hamar észre vehető, hogy mit érdemes kiirtani. Elmondom nem kiskertész tanfolyamul is.

Hónapokkal ezelőtt célokat tűztél ki magadnak, de ha nem, akkor is vannak az életedben fontos, prioritást élvező dolgok. Ezek jelentik kerted vágyott virágait, amik kibomlásától, azaz terveid megvalósulásától eredményeket remélsz. Nos, a világ rendje mégis az, hogy időnként valahogy a céljaink felé vezető úton újabb célok, napi aktualitások, fontosnak tetsző események is helyet kapnak, amik elnyomhatják, láthatatlanná tehetik eredeti szándékunkat. Az eredeti célt. Épp úgy, ahogy a gaz nyomja el agresszívan az ültetett növényt. Feladatod tehát ébernek lenni és időnként megállva, figyelmet fordítani az életedre. Így a gazolás valójában nem más, mint felelős döntés arról, minek adsz prioritást. Mit engedsz táplálékhoz jutni, minek adsz teret és erőt a növekedéshez és minek nem. Természetesen előfordulhat, hogy egy cél finomításra szorul menet közben és olyan is lehet, hogy váratlanul más cél kap nagy jelentőséget, de erről akkor is érdemes tudatosan dönteni, nem pedig csak sodródni és belefulladni a gaz rengetegbe.

De miért nő annyi gaz? Mert nem vagyunk egyedül a világban! Egy ősöreg család fájának fiatal hajtásai vagyunk, akit számtalan hatás ér, melyekre tudattalanul is reagálunk. S ezzel elérkeztünk a Teremtő Évkör jelen állomásához, ami a legbelső motivációink, a minket tápláló erők, a forrás állomása. S mivel ez egy alapvetően víz minőségű időszak, a táplálás mellett hangsúlyozottan hatnak a kötődések, a képzelőerő, az empátia és főleg az érzelmek is. Itt és most egyszerre mozdul őseink minden ereje és tudása, s ezzel együtt sorsuk örömei és hányattatásai, életük sikerei és elakadásaik lenyomata is. Hisz családunk messze múltba sorakozó tagjai a maguk életét élve mind részét alkotják annak az alapnak, tápláló közegnek, ami kiinduló pontja a mi életünknek is. Ez eltagadhatatlan és elvehetetlen. Ugyanakkor fontos tudomásul venni azt is, hogy ezekben az élet lenyomatokban számtalan, a mai tapasztalásainktól eltérő, sokszor felfoghatatlan és megérthetetlen események, körülmények állnak, amiket nagyon nehéz visszafelé valódi milyenségükben látni. De attól, hogy nem értjük mi munkált bennük, mit éltek át és miért reagáltak, döntöttek helyzetekben így vagy úgy, még hatással vannak ránk. Mert előfordulhat, hogy az életünkben jelen lévő helyzeteket, feladatokat, célokat számba véve ráébredünk, hogy ezek némelyike, bár teret adunk nekik és tápláljuk őket, számunkra igazából gazok, még akkor is, ha a múltban értékes magként helyezte el őket valamelyik ősünk. Az ő számára lehetett fontos prioritással bíró cél, de közben részint annyi minden változott, részint pedig ez itt most épp a mi saját életünk. A Te saját életed! A saját céljaiddal és feladataiddal és persze ezek mellett a saját nyűgjeiddel és boldogulásoddal is. Fontos hálával és tisztelettel fordulni a forrás, az ősök és a családi tradíciók felé. Empátiával elfogadhatjuk és meghajolhatunk a döntéseik előtt, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk is fel kell vállalni az ő terheiket. Vigyázni kell, nehogy egy napon arra ébredjünk, hogy a kikelő magvak, gaz erdőként menthetetlenül elborították az életünket. Ahogy A kis hercegben áll:

„Mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények; tehát voltak jó növényektől származó jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen… Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.
– Fegyelem kérdése – mondta egyszer később a kis herceg. – Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja különböztetni őket a rózsáktól; mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyű.”

Egyszóval itt vagyunk a Forrás házában, a 2. félidő első perceiben és az a dolgunk, hogy gazoljunk! Tudatosítsuk az itt és mostban, hogy az életünkben jelen lévő minőségek, hatások, mozgató erők és célok kiről és miről szólnak igazából. Lásd tisztán a helyzetet és azoknak a dolgoknak, adj „táplálékot” azaz figyelmet, teret, energiát, amik valóban a Te prioritásaid, a céljaid megvalósításához vezetnek és tépj ki mindent, ami kéretlenül vagy észrevétlenül nőtt a kertedben. Ezzel hatékonyan tisztíthatod a saját erőteredet is, mert a felesleges leszívó, táplálást igénylő tényezőket megszünteted, mi által frissebb és éltetőbb vízhez juttathatod önmagad és hatékonyabban küzdhetsz az újból felismert céljaidért.

És mivel a víz erőterében munkálsz, bártan dolgozz a képzeleteddel, megérzéseiddel és az érzelmeiddel! Igen, néha fájó letenni feladatokat, célokat, akár kapcsolatokat is, amikről azt érzed kötelességed megküzdeni vele, mert tartozol ezzel valakinek vagy általa kapcsolódsz valakihez, akit nagyon szerettél vagy még mindig tartasz tőle, noha már nincs jelen az életedben. Segíts magadon azzal, hogy életed forrását megszabadítod az elvárások és feltételezések szikláitól, mert elzárják erőid szabad áramlását. Akár az évkörön jársz a félidőben, akár az életedben vagy már a 2. félidőben, a B oldalon, dönteni és cselekedni, szabadon és felelősen csak Te tudsz!

Ereszkedj hát térdre, hogy jobban lásd kerted növényeit és alázattal, tisztelettel az ősök felé, mégis határozottan húzd ki a földből az életedet beárnyékoló gyomokat! Ér a lelked mélyére ásni, könnyet ejteni. Sírva vagy nevetve, mert a laza, nedves föld könnyebben engedi el a gyökeret is. A kőkemény talajba csak beleszakad a növény. Kihajt újra és kezdheted elölről az egészet.

Használd ki a langyos nyári estéket! Beszélgess sokat! Régi dolgokról, maiakról. Meglátod, néha csak úgy ráismersz önmagadra egy-egy régi történetben és bevillanhat a minta, amit ismételsz. Éberség! Szeretet! De jó! Család!

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

… avagy a hang elkísér

Tudtad, hogy a hang az első, ami az életben köszönt és az utolsó, amitől elszakadunk földi életünk végén? A természeti népek még ma is ezzel a tudással léteznek. Számukra evidencia, hogy a világon mindent összekötnek a hangok. Az ének, a zene, a ritmus. Ahogy eleink is dallal tájékozódtak, dalokkal hívták magukhoz a segítő szellemeket és dallal adtak hálát. Dallal ünnepeltek, dalokkal készültek a vadászok a küzdelemre és dalokkal tanították az ifjakat a vének. Meghallották és dallal hívták magukhoz az édesanyák a leszülető gyermek lelkét, s a közösségek dallal búcsúztatták a földi testét elhagyót is.

A valaha volt rövid, tömör, lényeget megragadó kommunikáció mára számtalan ingert tartalmazó útvesztővé vált, s az ebben való eligazodás bizony nem is olyan könnyű.

Az anya méhében cserepedő magzat első kapcsolódása a külvilággal a hang. Az anya testének belső hangjai mellett a külvilágból beszűrődő hangok, zajok is. Ez válik biztonságot adó alappá, ismerős, otthonos közeggé. Ösztönösen tudjuk hogyan nyugtathatunk meg valakit akár csak néhány szóval. Persze ez akkor sikerülhet, ha bennünk valódi nyugalom van. Mert a hangunk azonnal elárul. Ha feszültség, izgalom, bizonytalanság lapul bennünk, a másik épp úgy érezni fogja, hogy kilóg a lóláb. A gyerekek ebben valódi mesterek! Egy leeső gyermekhez ugorva sokszor a kicsi nem is az eséstől, mint a felnőttből áradó riadalomtól szeppen meg és kezd sírni, hogy hangot adjon a belőlünk áradó feszültségnek.
És ezen a ponton rögtön látszik, hogy a másikkal való kapcsolatban a hang nem önmagában álló tényező. Kíséri egy halom egyéb inger. Magának a hangnak a minősége, dallama, erőssége. A hangot adó gesztusai, mozdulata, szemének villanása vagy épp simogatása. Hogy ne is beszéljünk a szavakról, amiket formál!

Jó játék kipróbálni, hogy össze nem illő „csomagokra” hogyan reagál a környezet.
Szerinted mi lesz az erősebb hatás, a szavaid vagy a kísérő jelenségek?
– Kritizálj vagy szidalmazz fülig érő mosollyal, huncut szemekkel.
– Dicsérj és méltass lebiggyedő ajakkal, szigorú tekintettel, komor arccal.
Próbáld ki! És figyeld meg közben a hangod! Mit üzensz azzal? Akarva akaratlan.

Mert bizony néha nem is vagyunk tudatában, hogy a gesztusaink, a hangunk, a tekintetünk hangosabban kiabál, mint, amit a szavaink értelme súg. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szavainknak ne volna jelentősége. Nagyon is van! És az egész együtt egy csodás egység, amit a másik felé dobunk, hadd kezdjen vele, amit tud. És közben mi is számtalan másoktól érkező inger csomagot igyekszünk értelmezni, dekódolni és reagálni rá.

Mégis izgalmas a felszíni színpad alá ásni, ha tetszik a súgólyukból nézni az előadást.
Innen, a mélyből, már csak a nézőpont váltás miatt is, talán jobban kihallani a belülről fakadó, saját magunkat marcangoló monológokat, amik pompásan gyilkolhatják az embert. Azaz önmagunkat! Mégis mennyiszer csináljuk!

Érdekes megfigyelni a gyerekeket vagy visszaemlékezni saját önmagunkra. Hogy változik a hang, a szavak, a gesztusok az érési folyamat során. Hogyan formálódik, alakul az egyén személyiségével együtt. Izgalmas belegondolni, hogy épp a kamaszkor tipikus velejárója a mutálás, ami ugyan inkább a fiúkra jellemző, de a hang változása lányoknál is megmutatkozik. Ilyenkor mélyül, talál rá karakteres mivoltára és lesz összetéveszthetetlen védjegye az embernek.
Egyértelmű, hogy ebben a mélyen átalakító, lázadó, a világban helyet találó időszakban, az első ön- és útkeresés idejében történik meg a hang beállása is. Hisz az ifjúnak rá kell találnia a saját „hangjára”. Egész mindenségének stílusára, a saját nézőpontjaira, gondolataira, amikkel kapcsolódni tud és fog a világhoz. Ebben az érési folyamatban megannyi impulzust kap, ami lenyomatot hagy a kapcsolódási, kommunikációs mintáiban is.

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.”

Babits gondolatai is megerősítik, hogy valójában mind egyedi módon, a belsőnk kivetülésével, a belső szűrőinken, monológunkon keresztül kapcsolódunk a világhoz. Nem feltétlenül tudatosan. Biztosan veled is megtörtént, hogy kimondtál valamit és magad is meglepődtél, mert hatás totál nem az lett, amit vártál. Te értetted, amit mondani akartál, de a másik mégsem úgy vette. Bármilyen irányba elcsúszhat a megértés és ez újra csak azt bizonyítja, hogy az csak egy dolog, hogyan dobod a másik felé a „labdát”, a ping-pong meccsben minimum ketten vagytok és ez innentől válik izgalmassá. Eszemben sincs kommunikációs tréninget tartani, csak szeretném kihangsúlyozni, hogy a világhoz való kapcsolódás összetett és érzékeny dolog. Az egyetlen tényező, amit ebben a folyamatban kontroll alatt tarthatsz és csiszolgathatsz, az Te magad vagy!

Ezért azt gondoltam megajándékozlak a Toltékok ősi bölcsességével. 4 egyezségben foglalták össze tanításaikat, amik remélem tisztán érthetők és önmagukért beszélnek.

1., Tedd tökéletessé szavaidat!
Azt mondd, amit gondolsz! Sallangok és útvesztők nélkül, tisztán és egyszerűen!
Arról beszélj, amit szeretnél a helyett, hogy a félelmeiddel és aggodalmaiddal korlátozod magad és a másikat is. Légy felelős a szavaidért! Különösen fontos ez a mai utcán, közösségi terekben is hangosan telefonálós világban. Válassz hozzád méltó, a helyzetnek megfelelő, kifejező szavakat.
Vigyázz! A düh, harag, bosszú rossz tanácsadók. A pletyka pedig mérgező mocsár.
Legyen benned figyelem arra, hogy a megszólított akként érti e szavaid, ahogy neki szántad!

2., Semmit ne végy személyesnek!
Amit a másik mond vagy tesz az elsősorban róla szól. Ne vedd magadra akkor sem, ha téged céloz meg vele. Az ő lelkének, az ő belső világának kivetítését tapasztalod. Szükségtelen az önostorozás, az áldozattá válás és szenvedés.

3., Ne feltételezz semmit!
Az gondolod, hogy a világot mindenki úgy látja és érti, ahogy te? Nem?
Akkor miért hiszed, hogy valóban tudod, mit szeretne vagy épp mit nem, a másik? Találgatás helyett tisztázd a helyzetet! Mennyivel egyszerűbb megkérdezni, mit szeretne, mit akart elérni a szavaival, tetteivel. Ez talán szokatlan és bátorságot követel egyes helyzetekben, de mennyivel kifizetődőbb! Megúszhatsz egy halom felesleges aggodalmat, csalódást és félreértést!

4., Mindig tedd meg, ami tőled telik!
Törekedj rá, hogy mindig a legjobbat hozd ki magadból! Így eredményesebb és kiegyensúlyozottabb is lehetsz, mert elégedettség tölt majd el és büszkeség, ahogy a napjaidat szemléled. A belülről fakadó jó érzés és nem a külső jutalom hajt majd. Egyre inkább tisztán láthatod önmagad, erényeiddel és hibáiddal együtt. Reális képed lesz önmagadról, és tudni fogod hogyan mozgósítsd a képességeidet a siker érdekében.

Ezek az ősi bölcsességek persze csak ajánlások, amik lehetőségeket hordoznak magukban. Mégis érdemes kipróbálni őket! Szerinted a dolgok igazából mitől változnak meg? És megváltoznak e valójában? Vagy csak egyszerűen mi nézünk rájuk más szemmel, a mi fejünkben születik róluk, velük kapcsolatban más irányú gondolat? Észrevesszük a változást? Mármint, hogy valamit másként látunk vagy másként gondolunk rá? És mi történik ezzel a frissen szerzett tudással, tapasztalattal?

Emlékszel? Ott tartottunk, hogy Te hogyan kapcsolódsz a világhoz. Mennyire tieid azok a gondolatok, működések, amik mozgatnak. Úgy is mondhatnám, mennyire hallottad vagy hallod meg a saját belső hangodat? Vagy néha a külsőt is.

Most én dobok feléd hangokat, gondolatokat. Remélem elérnek hozzád és van merszed kipróbálni, használni, működtetni őket és változni, változtatni általuk! Játssz és kísérletezz! A hangokkal, szavakkal, hatásokkal, amit velük elérsz. Figyeld meg, Te hogyan működsz! Jól és pontosan hallod meg a világból feléd érkező szavakat, gondolatokat? Meghallod a dicséretet is a kritikus hangok mellett? És egyáltalán, hogy vagy a tiszta és egyértelmű kommunikációval.

Próbáld meghallani magad kívülről a helyzetekben! Ha úgy érzed lehetne hatékonyabb, kifejezőbb vagy csak szép szavakkal díszesebb, módosíts! Ér helyesbíteni, pontosítani, újra fogalmazni az elhangzottakat. Tartsd szem előtt a 4 egyezség gondolatait! Ha be tudod tartani őket, garantálom a sikert!

Jó játékot kívánok!

Szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

  Gravity is Overrated  

Először is mozizz! Találsz egy linket a hangfelvétel alatt. (Gravity … kattints rá!) Nézd meg! Akkor fogod igazán érteni miről mesélek.

Imádom ezt a kisfilmet! Akárhányszor meg tudnám nézni, mindig felvidít! Mert szabad, pimasz, boldogan önfeledt még akkor is, ha pontosan látom azt a rengeteg munkát, amivel a srác ezt a professzionális szintet elérte és a film elkészítése önmagában is óriási feladat lehetett. De micsoda izgalmas kaland és mennyi jó barát és élmény, ami elvehetetlen! Nézd az arcokat! És a zene! Tökéletes egység! Receptre felírható életigenlés!

Gondolom én. És jobb példát most hirtelen nem is tudnék találni, hogyan megmutassam neked a most következő időszak energiáit. Mert pár nap múlva áttipegünk, átosonunk, suhanunk, vonszoljuk magunkat, ugrunk, száguldunk, lépikélünk, cammogunk, zuhanunk, esetleg átrepülünk az Ikrek havába és ezzel megint új állomáshoz érünk a Teremtő Évkörön való utunk során. A kérdés most az lesz, mik határozzák meg a Te gondolataidat?
Például milyennek gondolod mostani előrejutásod kitűzött céljaid felé? Egyáltalán emlékszel még rájuk? Válassz bátran az előbbi felsorolásból! Melyik szóról gondolod, hogy leginkább visszaadja haladásod hangulatát? Mert most újra a Levegő eleme lesz a meghatározó. A gondolat, a szellem, a kommunikáció. S noha ezzel az erővel már találkoztunk, most kissé más megnyilvánulási formát mutat majd. Ez az időszak azt feszegeti, vajon hogyan kapcsolódunk gondolatainkon keresztül a világhoz? Mennyire határoznak meg az elvek és ideák, amiket megtanultunk és mennyire vagyunk szabadok, rugalmasak és bátrak megélni önmagunkat? Érvényessé tudjuk e tenni, magunkra tudjuk e szabni ezeket a szabályokat? Akarunk e élni a saját felismeréseink szerint? A saját gondolatainkat követve. Semmi baj az elvekkel és ideákkal, a kérdés csak az, hogy illenek e hozzánk? És akarjuk e, hogy hassanak ránk?

Biztos előfordult már veled is, hogy újra kellett indítani a számítógéped, a telefonod vagy bármilyen kütyüd, mert kicsit beakadt vagy összezavarodott az agya? Esetleg csak nem tudott tovább működni a megfelelő frissítések nélkül. Pár gombnyomás, pár pillanat és fellélegezve ember és gép újra boldog összhangban létezhet tovább. Mert helyre zökkent a rendszer. De vajon eszedbe jut néha, hogy egy restartot nyomj saját magadon, hátha neked is segítene néhány aktuális fejlesztés, frissítés és máris helyre billennének a dolgok, amik menet közben esetleg idejét múlttá váltak? Akár csak gondolati szinten.

Annyi benyomást, érzést, ideát kapunk az életünk során, amik lehet, hogy valamikor szükségesek és biztonságot adók, józanok és természetesek voltak, és lehet, hogy ezek sokaknak ma is bejönnek, de lehet, hogy neked cseppet sem felelnek meg! És az is lehet, hogy valaha egyetértettél velük, de menet közben már a saját tapasztalataidon keresztül, más szemmel látva a világot már inkább más szabályok szerint élnél. Ne rettenj meg ettől. Nem leszel ettől hűtlen senkihez! Ér változtatni azon, amit és ahogy gondolsz! Ez pusztán csak azt jelenti, hogy próbálsz hű lenni önmagadhoz. Ami persze a többiek szemében kortól függetlenül merészségnek hathat. És nyilván az is egy kérdés, hogy erről mit gondolsz. Miért is kéne ugyanazt gondolnunk, éreznünk mindannyiunknak? Nem kell! Ha ezt felismered, ez már önmagában is szabadság!

Olyan sok dolog van, amire az ember az élete során menet közben jön rá. Annyi terhet le lehet pakolni pusztán azzal, ha észreveszed: „Jaj, ezt miért is csinálom? Ezt nem is én akartam! Ez nem is az én dolgom!” Simán letehető! És milyen felszabadító ráeszmélni, hogy sem Atlasz nem vagy, akinek a világ minden gondját a vállán kell cipelnie, sem elnyomott-kizsákmányolt-mártír, és igazából „meg nem értett zseni” sem vagy, esetleg bármi egyéb, ami nem akarsz lenni. Ellenben lehetsz akármi, amit el tudsz és el is képzelsz magadnak! Mert a gondolataidat remélem még csak-csak uralod!

Ugye képes vagy felülírni a beidegződéseidet? Hidd el, akár az elsőre koncentrált erővel megtartott saját gondolataid, a nézőpontod megváltoztatása, a körülötted lévő dolgok szemlélésének frissítése változást hozhat az életedben! Viszont első lépésként fontos felismerned a lejárt vagy soha nem is működött, összeakadt, újra indításra szoruló gondolati sémákat!

Banális példa, de kicsit olyan ez is, mint a verselemzés. Mire gondolt a költő? Honnan tudja azt bárki, aki nem maga a kérdéses költő? Félreértés ne essék! Imádom az irodalmat! Áldassék a neve Filó Katalin tanárnőnek, aki bevezetett a versek csodás világába. De, aki valaha is próbált már verset vagy bármi egyebet írni az megerősíthet abban, azt, ő épp mire gondolt, mit élt át, milyen belső csatákat vívott miközben a szösszenetet megörökítette, senki a világon nem tudhatja. Maximum sejtheti.
És éppen ez a lényeg. Bármit is látunk, hallunk, érzünk, mondunk, gondolunk az mindig csak és kizárólag a saját szűrőinken keresztül érvényes! Életbevágó tehát felismeri, hogy mi lehet a mi saját, egyéni kapcsolódásunk a világhoz!

Máshogy mondom.
A kis növényünk, a kis magunk kertész nyelvén, amiket célként elültettünk és tápláltunk már, hogy gyökeret ereszthessen és jelen pillanatban még épp a Föld minőség biztonságot adó, megtartó időszakában létezünk. Eddig volt a sima ügy, mert csak magunkkal foglalkozhattunk. De most eljutunk odáig, hogy ez a kis élet szárat növeszt és először fogja kidugni fejét a földből. Eddig csupa melegség vette körül. Legalábbis állandó föld hő, ismerős szag és dunszt, amiből most kilép. És megcsapja az első szél, rátelepedik az első hűvös, reggeli harmat, aztán megsüti a Nap, hogy délre már elbújna, vissza a földbe, mert ez túl sok, de nem lehet. A sorsa beteljesítéséhez meg kell mindezt szoknia és alkalmazkodnia is kell hozzá, hogy erőt tudjon meríteni mindebből és tovább fejlődhessen. Ahogy igazából mindez velünk is megtörtént, amikor megszülettünk és történik minden egyes új helyzetben, amibe kerülünk életünk során.
Valami új elindul, ami még ismeretlen. De vannak körülöttünk mások, akik biztonságot jelentenek, mert nekik ez már ismerős. Tanácsokat adnak, segítenek a maguk tudásával és tapasztalatával. De ezek az ő megéléseiket tükrözik és bár kétségtelenül a legjobb szándékkal adják, ettől az ő gondolatuk még nem lesz a miénk. Legfeljebb elfogadjuk és igyekszünk alkalmazkodni hozzá azzal, hogy valóban alkalmazzuk őket. Olyan módon próbálunk működni, ahogy megmutatták, ahogy elvárják. Mégis, amikor eljutunk odáig, hogy felismerjük, mi ezt másként látjuk, máshogy gondolkozunk erről, és a tapasztalataink is mást igazolnak, akkor bizony megérett a helyzet a változtatásra is.
Persze ezt azért lehet intelligensen, szelíden, a másik számára is elfogadható módon intézni. Sőt, így is kellene. De erről majd máskor bővebben. Ó, jaj, kommunikáció! Most hirtelen Tóth Árpád sorai villantak be. De ez messzire vinne. Itt folytatjuk.

Addig is nyitva maradt a kérdés.
Meddig akarsz ragaszkodni a mintákhoz, amikkel felvértezett a család, az iskola, a munka, az élet…és mikor akarod elkezdeni a saját szemeddel látni a világot? A saját gondolataid és érzéseid szerint kapcsolódni a nagy egészhez vagy épp a legkisebb dologhoz is? Nem kell mindent azonnal kiszórni az ablakon, csak legalább tedd fel magadnak a kérdést, vajon mennyire illenek hozzád, mennyire a sajátjaid azok a gondolatok, amik keretet szabnak neked és meghatároznak téged magad? Amik szerint élsz? Van olyan, ami esetleg bemerevedett, elavult vagy csak egy kis frissítésre szorul?
Nézd meg még egyszer a filmet! Te mikor és mitől érzed magadat ilyen szabadnak, derűsnek és önfeledtnek? Téged hová repítenek a gondolataid? Mitől gondolod azt, hogy érdemes élned?

Igen, egyszerre Izgalmas és hátborzongató a tudat, hogy azt gondolhatsz, amit csak akarsz. És pont olyan félelmetes is lehet, mint szabadon ugrani.

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem