Meghallgatom

Te milyen nyomot hagysz a világban?

Ha valaha is olvastál indiános történetet, Rejtő regényeit vagy csak egyszerűen gyerek voltál egy osztályban, ismerősen csenghetnek a nevek: Nagy Medve, Szökkenő Szarvas, Gonosz Kígyó vagy Rejtőtől a Nagy Bivaly, Kölyök, Senki Alfonz vagy akár a minden osztályban szinte kötelező Cingár, Létra vagy Pápaszem. Mind-mind tulajdonságok, bizonyos értelemben az egyént jellemző esszenciák alapján született beszédes elnevezések.

Az ausztrál őslakos, az aboriginal világban egy izgalmas szokás létezik. A születésnap helyett, hisz az idő múlása önmagában aligha érdem, valami mást ünnepelnek. A felismert és kiérlelt képességet, tudást. Mind igyekeznek rájönni arra, miben áll az ő tehetségük, amivel maguk és a törzs hasznára lehetnek. Aztán ezt addig gyakorolják, amíg magabiztossá válnak benne, majd jelzik a törzs tagjainak, hogy készek bemutatni a megszerzett, uralt tudást. Ekkor a törzs beavató szertartást, ünnepséget rendez, ahol az illető tanúbizonyságot tehet és a ceremónia végén új, a képességét tükröző nevet kap, amit onnantól büszkén visel életének következő mérföldkövéig.

Szerintem ez csodálatos! És ezzel máris megérkeztünk jelen hónapunk ható erőihez. A Bika, a Föld, a bennünk lüktető és létező tehetségeink kibontásának idejéhez. Ez van most. Ha tetszik a felelősséghez, amivel tartozunk magunknak és bizonyos fokon a világnak is. Mert nem azzal leszünk hasznosak, ha mások feladatát vállaljuk magunkra, esetleg példaképeket utánzunk, próbálunk felnőni hozzájuk, a nyomukba lépni, hanem épp azzal, ha felismerjük és felvállaljuk azt, amik vagyunk és abban válunk valódi mesterekké. Még, ha ez a környezetünk nemtetszését váltja is ki vagy egyszerűen csak fáradságos terheket ró ránk.

A Teremtő Évkör jelen szelete, a céljaid megvalósításához vezető út mostani állomása épp az, hogy a föld sötétjébe rejtett és a víz által megrepesztett burkú magocska gyökeret tudjon ereszteni. Képessé váljon arra, hogy a Föld megtartó, biztonságot adó és tápláló erejét magához vegye. Akár más módon működtetve, mint ahogy azt eddig jól begyakoroltad és megszokottá vált.
Képes volnál a céljaid elérése érdekében akár felülírni eddig megszokott és bebetonozott értékrendedet, gondolati sémáidat? El tudnál, el mernél játszani elsőre csak a gondolattal, hogy talán más út is vezethet a megvalósuláshoz, mint amit eddig jártál? Kockáztasd meg, hogy legalább megfontolsz és kipróbálsz mást is, mint ami talán eddig sem vált be. Érdemes lehet akár másokat is, akik jól ismernek, meghallgatni arról, ők miben látják a Te tehetségedet és mik azok módszerek, működési sémák, amikkel érdemes volna próbálkoznod. A kérdés igazából az, hogyan férsz hozzá a biztonságot adó értékeidhez, saját valódi képességeidhez, tálentumaidhoz?

S e görög szó, tálentum, mely a bibliai idők óta értéket jelöl, máris elvezet minket a hősök világába. Hisz ki ne hallott volna Akhilleuszról, a valaha élt legnagyobb görög hősről. Ő nagyon is tisztában volt a képességeivel és a saját vágyaival. Az ő élete ragyogó példája a megélt tehetségnek, a lehetőséggel való élésnek és ezzel együtt a választás szépségének. Ha elmegy a trójai háborúba, neve hőstetteinek köszönhetően örökre fennmarad, ha azonban otthon marad, hosszú és boldog élet vár rá szerető családja körében, de nevét elfeledik. Az ő választása, sorsának beteljesítése abban állt, hogy hősként harcolt, s elbukott. De máig emlékezünk rá.

Nos, igazából ez is lehet egy jó motor. Egy motiváció arra, hogy azt tedd és a szerint élj, amire a képességeid érdemessé tesznek. Kezdd azzal, hogy felismered, miben áll a Te tehetséged! Mitől vagy Te fantasztikus? Mert kétség sem férhet hozzá, az vagy!

Aztán használd a tudásod! Mindig valamiért, valami mellett harcolva, soha ne valami ellen! Van választásod! Tudd, hogy milyen nyomot akarsz hagyni a világban. A magadéban, a szeretteidében, a távolabbi környezetedben. Akhilleusz tudta. Te mit szeretnél? Kik őrizzenek meg emlékeikben és milyenek legyenek azok a képek, hangulatok, amiket tovább mesélnek rólad egy napon? Hidd el, ez nem riasztó, sokkal inkább erőt, az életnek értelmet adó kérdés lehet. Akárhány éves is vagy biztos vagyok benne, hogy számtalan év, hónap, nap áll még előtted. Akár egy egész élet! Nincs más dolgod, mint megtölteni tartalommal!

Mert a legtöbb, amit kaphatunk majd egy napon, ha már nem leszünk, hogy emlékeznek ránk! Ehhez nincs más dolgunk, mit szeretettel fordulni magunkhoz és a körülöttünk lévőkhöz egyaránt. Azt adni nekik, amit csak mi adhatunk és örömmel, megkockáztatom alázattal fogadni mindazt, ami talán elsőre nem tetszik, mert szokatlan és idegenül hat, mégis igazi és őszinte megnyilvánulása annak, amit pedig a másik adhat.

Volna kedved kipróbálni, csinálni valamit, ami igazán Te vagy? Beleásni magad egy tudásba, aminek a tehetsége ott szunnyad benned vagy akár már próbálkoztál is vele, de félbe hagytad? Mire vársz? Itt van most rá a pillanat!

S végül egy zenei hangulat a témához. Akhilleusz történetének egyik modern kori filmfeldolgozása a Trója című film, melyben Josh Groban énekel épp arról, hogy addig sosem halunk meg igazán, amíg emlékeznek ránk.
  Remember  

Szóval, Te milyen nyomot hagysz a világban?
Te döntöd el! Legyen hát olyan, ami a kedved szerint való!

Sára Sátrából szeretettel:

Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Persze mondhatod, hogy Te nem akarsz az lenni és amúgy sem érdekel a téma, mégis a mai világban szinte elkerülhetetlen, hogy valahol szembe ne jöjjön velünk egy ilyen vagy olyan szuperhős. S noha, legyünk őszinték, ezek azért köszönőviszonyban sincsenek a valódi hősökkel, mégis sok szempontból meghatározó példái lettek főként a fiataloknak. El lehet szörnyedni és fejcsóválva merengeni régi korok valódi értéket teremtő gondolatait emlegetve vagy végig gondolni, vajon miféle hiány szülhette meg az igényt, hogy ma embere ilyen nagyon vágyódik és kapaszkodik a szuperhősök világmegmentő illúziójába. Ha ezt sikerült megérteni, azonnal meg is ragadhatjuk az alkalmat, hogy beszélgetni kezdjünk a lurkókkal vagy bárki mással a „kreált szuperekről”, s ennek kapcsán becsempésszük gondolataikba a mítoszokból, legendákból ismert, minta értékű hősiességet. Mert a másság minősítése, a nem tetszés kritikájának megfogalmazása önmagában soha nem nagy érdem. A lényeg megragadása, a tudás mai módon befogadható átadása annál inkább. Nem is könnyű.

Haladjunk is csak szépen, sorban. A Teremtő Évkör láthatatlanul zajló forgása eljutott a Föld, a megtartó és tápláló erők állomásához, a Bika jegyéhez, ami csakúgy, mint valamennyi társa, egyszerre tartogatja számunkra erősségeinkkel és gyengeségeinkkel való szembenézésünk lehetőségét. Most éppen azt firtatva mennyire állunk két lábbal a földön.
Ilyesmiket kérdez hangtalan:
– Mennyire tudod és mered megállni a helyed, amit ki is jelölt kis számodra? Te magad választottad feladataid, amikben eredményt próbálsz elérni? Hogy boldogulsz? Vagy ez inkább valaki másnak a vágya volt, holott te a saját tehetségedet valami egész másban érzed, s szeretnéd megmutatni? Mi tart vissza?
– Hogy állsz a rugalmassággal, alkalmazkodó képességgel kontra merev és makacs kimozdíthatatlanság és ragaszkodás a megszokotthoz? Mennyire bízol a saját erődben, értékességedben, a képességeidben? Mennyire hiszed, hogy meg tudod teremteni a számodra megfelelő szintű anyagi biztonságot? Vagy inkább csak másra bíznád, hogy védőhálót húzzon köréd?

Egyáltalán, milyen módon tudsz kapcsolódni az „anyaghoz”? Mit jelent neked ez a szó, ez a minőség?
– Pénz szerzést, birtoklást vagy épp annak a hiányát és az érte való küzdelmet? A kézzel fogható dolgok kreatív alkotásának örömét, akár földdel-kerttel való gazdálkodást, munkálkodást? Másoknak való segítség nyújtást, a „hátország”, a támasz szerepét? Esetleg a test örömeit? Az étkezés, az érintés, a szexualitás örömeiből való feltöltődést? Vagy pont ellenkezőleg az ezek kapcsán megélt kudarcok és keserűségek gyötrelmeit és elakadásait?

Az anyag sokféle lehet és egyelőre nincs más dolgod, mint felismerni a vele való kapcsolatodat és barátkozni az érzéseiddel. Kezdj el keresni egy fix pontot az életedben, amiben bízhatsz, amiről tudod, hogy van, a tiéd és téged szolgál.

Ismerős a mondás?
„Adjatok egy fix pontot és kifordítom sarkaiból a világot.”

Ezek Arkhimédész szavai, aki az ókor egyik legkiválóbb elméjeként nagyon is tudta, hogy miről beszél. Mert igenis kell egy pont, ahonnan elindulhatsz, ahová kikötheted a hajód, ahol gyökeret ereszthetsz, valójában mindegy milyen képet társítasz hozzá, de kell valami, ami biztonságot jelent, ami táplál és főleg az kell, hogy ennek tudatában legyél.

Hányszor van, hogy egy kisgyereket megkérdezünk, mi szeretne lenni, ha felnő? De vajon meghalljuk igazán, amit mond, meglátjuk játékaiban, amit mutat? Észrevesszük az öntudatlan tudást, amit ő még birtokol? Az ösztönösen megnyilvánulót? Érdekes megfigyelni mennyire megmutatkozik bennük még az „eredeti” szándék. Az út, amit képességeik folytán járniuk kéne. Ha hagynánk. Ha bíznánk bennük. És még izgalmasabb, amikor a család féltő terelgetése után az élet egy érett szakaszában egyesek végül valahogy mégis visszakanyarodnak oda, ami nekik fontos lett volna, s csodák csodája abban lelik meg végre örömüket és találnak akár sikerre is.
A belénk vetett tálentum magok fix pontok lehetnek, ha felismerjük őket. Ha jól tudunk élni velük. Ha azokból gyökeret eresztve képesek vagyunk felszívni, magunkhoz venni a tudást, a Föld tápláló erejét. Mert ezt bizony nem teszi meg helyettünk senki! S mégis ebből az erőből táplálkozva hitet nyerhetünk önmagunkban, ami segít dacolni akár a világgal is, hogy bizonyítsuk az igazunk, hogy a képességünk, a tudásunk áldás, ami akár a világ hasznára válhat.

Ettől váltak valódi hőssé a régmúlt nagyjai. Bizonyosság volt bennük és merték vállalni azt, amire megszülettek. Akár harcok árán is. Hány és hány nagyszerű gondolkodónak köszönhetünk számtalan tudást, ismeretet, ami magától értetődő része a világnak. Számtalan példát fel lehet sorolni. Arkhimédész csak egy a sok közül. Hisz a mai világban is születnek korszakalkotó gondolatok és életeket megmentő tettek. És nem is biztos, hogy ezekről mindig tudunk. Hidd el, nem az számít, amivel hivalkodnak, amit megosztanak, a kirakatba tesznek. A legtöbb nagy elme és lélek csendben teszi a dolgát. Ahogy maga a Föld is inkább a csendről, rejtett kincsekről, mélyben való munkálkodásról szól.

Sok félék vagyunk. Mindünkben másként mutatkozik meg a lehetőségek tárháza. Talán inkább csak abban hasonlítunk, hogy képesség, mélyben rejtőző, felszínre hozandó kincs mindannyiunkban van. Keresd a magad fix pontját! Amire gyerekkorodból emlékszel, amit máig, akár titokban őrzöl magadban. Nem kell azonnal a legnagyobbakhoz mérned magad. Légy megengedő! Sokszor a legkisebb dolog is valami később születő nagynak az első szikrája.

A Talmud azt mondja:
„Aki megment egy életet, az egész világot menti meg.”

Nos, hogyan lehetsz szuperhős Te magad?

Találj rá a benned lévő fix pontra! Találj rá a benned jelen lévő vagy még szunnyadó képességeidre! Ismerd fel, hogy valójában TE magad is szuperhős vagy! S amint ez sikerült, kezd azzal a világ jobbá tételét, hogy elsőre mentsd meg a saját életed!
A többi már sima ügy lesz!

Sára sátrából szeretettel:

Réka

ui:
Ha a benned rejlő képességekről, tálentumokról szeretnél többet tudni, keress meg bátran! Ha bizonytalan is vagy asztrológiai képleted sokat elárulhat rólad, neked. Szívesen vállalom a kódfejtő szerepét. Hisz tudod, a Sátorban mindig megtalálsz!

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Mit tennél, ha tudnád, hogy nem lesz holnap?

Évekkel ezelőtt hosszú heteket töltöttem India legszegényebb területén egy ashramban, ami amolyan zárt kolostor féle. Senkinek, aki nem volt még ilyen helyen nem lehet fogalma arról, amit akkor és ott átéltem. Egyszerre volt pusztító és felemelő. Zsigeri részekig lecsupaszító és a legmegtartóbb, legmagasztosabb dolog, amit akkortájt megélhettem. Máig erőt merítek azokból a belém égett képekből, hangulatokból, amikkel ott lettem gazdagabb. Ezek egyike, ahogy napfelkelte előtt a hűvösnek ható, ébredő világban, kezemben egy már-már ihatatlanul édes, de forró bögrényi chai-nak nevezett indiai teával állok a minket a külvilágtól egyszerre megvédő és elszakító fal mellett, hogy átnézve felette megragadhassam szememmel azt a pillanatot, amikor megjelenik a horizonton a Nap. Lélegzet visszafojtva vártam. Minden reggel. Figyeltem, ahogy a színek életre kelve jelezik, hogy hamarosan itt a pillanat. És egyszerre megjelent egy apró pontnyi eleven erő, ami gyorsan és határozottan teljesedett ki a soha felhőt nem formáló, tiszta, érintetlen égen.

Valódi áhítat volt. Úgy emlékszem, bár talán csak a képzelet játszik velem, mintha még az állatok is elcsendesedtek volna és egy pillanatra ők is visszatartott lélegzettel adtak volna hálát valami felsőbb erőnek, ami újra engedte fényre születni a világ azon pontját, ahol álltam. Mert bár azt hisszük ez természetes, jár nekünk és jogunk van hozzá, ez bizony áldás, amiért igenis hálát kéne adnunk, szó szerint: minden áldott nap.
Mert mihez is kezdenénk mi apró porszemek az Univerzum végtelen tágasságában, ha ez az éltető Nap egyik reggel úgy döntene, hogy nem ragyog tovább? Ez nyilván teória, és nem az a célom, hogy a frászt hozzam rád, épp csak annyi, hogy legalább egyszer elmerengj a móka kedvéért, mi minden nem lenne, ami ma van, ha egyszer bármi ok folytán ez a tápláló fény és meleg nem érne el hozzánk.

Nehéz lenne leírnom akkori, valódi érzéseimet. Távol a családomtól, mindentől, amit addig ismertem és benne élve fel sem fogtam, mennyire részem és mennyire fontos. Ahogy talán te is benne élsz egy halom megszokott, s épp ez által talán láthatatlanná vált körülményben, ami igazából értékes és jó, hogy van. Amíg van. Sőt, akár hálás is lehetnél érte. Én akkor, ott, csak álltam minden reggel és vágytam, kívántam, és reméltem, hogy a Nap keljen fel újra! Hogy lehetőségem legyen visszatérni a hétköznapi életembe és visszavinni az átélt és felismert tudást.
Soha el ne felejtsem visszatérve az enyéimhez milyen drága ajándék az élet. Micsoda kincs minden együtt töltött nap, minden megélt pillanat. Mennyire nem mindegy, hogy a minket körülvevő impulzus rengetegben képesek vagyunk e koncentrálni egyetlen dologra és megajándékozni azt egész lényünk odafordulásával. Legyen szó bármiről. Megélhetésünket biztosító munkáról, egy étel készítéséről, éppen kihajtó virágunk körüli gaz kitépéséről vagy egy másik emberhez, akár a legkisebbhez való kapcsolódásról. S ha szétszót rebbenések helyett egy pontba tudjuk koncentrálni a tudatunk, az azonnal más minőséget nyer. Mélysége lesz, s örömtelivé, tartalmassá tehető. Egyszerre értelme, célja lesz egy apró mozzanatnak is és kiderülhet, hogy az élet számtalan kincset tartogat számunkra, amit hagyhatunk elveszni, de le is arathatunk minden nap minden órájában.

De vajon tudunk élni, jól élni ezzel a lehetőséggel? Hogy ne csak a feladat, az elvárás, a bírálat, a keserűség és csalódás hangjai hagyják el ajkainkat, de akár az elismerés, a köszönet és a hála szavai is. Vajon megértjük és merjük kimondani, odaadni a másiknak mindazt, amit köszönünk neki, amiért hálásak vagyunk, amiért tiszteljük őt? Mindazoknak, akik bátorítottak, a kezünket fogták és együtt sírtak, együtt nevettek velünk a jó, s a rossz napokon egyaránt? Mert mindig van fent és lent. Muszáj lennie, hisz hogyan másképp találhatnánk meg hol van a közép? Az egyensúly, ami megtart. De ebben a kalandban, az életünkben, mégsem vagyunk soha egyedül. S ha egy reggel a szemünk véletlenül épp a horizontra téved, bártan elrebeghetünk magunkban egy hálát akár a Napnak is, amiért van, s ezzel lehetőséget teremt arra, hogy a magunknak kitalált módon, de mégis éljünk e bolygón.

És vajon felismerjük e, mi mindenért lehetünk hálásak saját magunknak? Merünk e úgy élni, itt, most, a mában, hogy épp olyan boldogok legyünk, amilyenek szeretnénk lenni. Vagy épp olyan elhivatottak bármi iránt, olyan egészségesek testben lélekben és felszabadultak a félelmeink és görcseink, saját önkorlátozásaink alól. Mi a csudára várunk, hogy felismerjük végre, nem az idő hozza meg a vágyott eredményt és állapotot, hanem a megélés, a felismerés, az eszmélés.

Hogy mondja Babits?
„Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál.
…
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.”

Azt kértem legutóbb és erre bíztatlak most is, láss rá őszintén önmagadra! Fedezd fel legbelső vágyaid! A mozgató rugókat, amik előre visznek és egyben erővel töltenek fel.
Meríts erőt a felkelő Nap életet beindító, kirobbanó erejéből! Vedd észre, valami felső erő hitet ad neked is. Életet szavaz neked minden reggel, mert hisz abban, hogy dolgod van a világban, amit igenis jól tudsz csinálni! Valami, ami fontos, amiért megszülettél és még nem teljesítetted be. Akard megfejteni! Akarj kiteljesedni benne! Akard felfedezni önmagad csodáját azzal, hogy elismered, ünnepled és beteljesíted a rendkívülit magadban!

S abban a pillanatban, hogy elhiszed saját magadról mennyit érsz, lehullik a szemedről a hályog és képes leszel meglátni a másikban is azt a csodát, amit ő teremt. Onnantól kezdve könnyű lesz nagyvonalúnak lenned vele, velük szemben is, mert nem kell többé senki másnak görcsösen bizonyítanod. Bátran lehetsz hálás nekik is, önmagadnak is! Tisztázd magadban az érzéseidet, keress hozzá megfelelő szavakat és mondj köszönetet! Mert mindaz, amit az életedben megéltél az úton, ami elkísért, csiszolt, edzett bármily módon is, része volt a tervnek, hogy azzá válhass, aki ma vagy. Tökéletlenségében is tökéletes, önmagával elégedett, de ebben meg nem nyugvó, folyton a teljességet kereső, formálódó, változó utazó.

Bármi történik is veled mostanában furcsa, szokatlan, kibillentő, felzaklató… Hagyd most ezeket távol magadtól egy pillanatra. Kelj fel kora reggel! Szippants bele a szabad levegőn állva a hajnal nyirkos és hideg levegőjébe, s halld meg a csivitelő madárhangokat. Várd a napfelkeltét és éld át az áhítat és a hála pillanatát, amikor látod megszületni a Napot. Tényleg azért jön, hogy életet adjon, teremtő fénnyel ragyogjon, hogy lehessünk, munkálkodjunk és szeressünk. Nézz önmagadba!

Te mit tennél, ha tudnád, hogy nem lesz holnap?

Sára sátrából szeretettel,
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Az erő legyen veled!

Már a mai gyerekeknek is ismerős a mondat. De vajon, veled van az erő? Meg tudod azt határozni, mikor és mitől érzed azt, hogy erőben vagy? Úgy értem, amikor azt érzed, hogy igazi önmagad vagy? És jól, teremtő módon, örömmel élni is tudod ezt az önmagadat.
Számodra mi az az állapot, mi az a pont, amikor lecsupaszítva, tisztán és őszintén látod saját magad? A „sokmilyenségeddel”, a szeretett és utált, megismert és mások szavaiból sejtett, a használt és kitaszított részeiddel együtt. Van ilyen egyáltalán? Szánsz időt arra, hogy ezt vizsgáld, vagy csak futsz szaladsz előre és hagyod sodorni magad az élet által? Tudod és érzed, hogy mi az, ami téged megtart, amitől Te vagy Te, nem pedig egy póz, egy szerep, esetleg eszköze, bábja mások játszmáinak? Mi az a pillanat, amikor lehullik rólad az álarc, nem más felé? Magad felé. És amikor ez megtörténik, milyennek látod magadat?

Milyen vagy, amikor belenézel a tükörbe és azt kérdezed:
Ki vagyok én? Vajon tisztán értem és elfogadom mindazt, amit látok? Mi az, amitől rajongok saját magamért? És mi az, amit nagyon vagy épp kevéssé szeretek önmagamban? S vajon a világ milyennek lát engem? Azt szereti és azt kifogásolja bennem, amit én magamban? Milyen álarcokat húzok és milyen játszmákat játszok, hogy kicselezzem a körülöttem lévőket, akár öntudatlanul is, amiért cserébe azt várom, hogy még jobban vagy még többen szeressenek, elfogadjanak, elismerjenek, hogy sikeresnek hassak, esetleg felnézhessenek rám?

De vajon fontos e ez? Hogy mit gondolnak mások. Vajon ez e a legfontosabb? S mi az igazán fontos? Itt a tavasz. A fák közt sétálva feslő bimbókat láthatsz. Szabó Évára emlékezem. Összetéveszthetetlen, mélyen zengő hangjára. Egy fantasztikus rádiós volt. Egy szerkesztő-riporter, aki csodás dolgokat tudott kérdezni, mesélni és a hangján keresztül megélhető volt mindaz, amiben élt. Ő mesélt egyszer arról, hogy már annyi és annyi tavasz elmúlt és ő annyi és annyi tavasszal próbálta meglesni a pillanatot, amikor egy bimbó megpattan és kifeslik. Elindul, hogy a benne rejlő virág megmutassa önmagát. Azóta lesem ezt én is sikertelen. Mert az áttörés pillanatának megragadásához, akárcsak olykor a lényeg meglátásához valódi elszánás, odaadás és türelem szükségeltetik. És nekem mindig mennem kellet, tenni a dolgom, valami más, fontosabbnak tűnő felé fordulni. Legalábbis akkor mindig azt hittem, hogy az fontosabb. Mert egy bimbó kipattanása szeszélyes dolog. Nem akkor történi meg, amikor én szeretném, mert vágyom rá, mert én készen állok. A kérdés az, vajon ő készen áll e?

Gondolkoztál már azon, hogy jól vagyunk e jelen az életben és észrevesszük e a nekünk fontos dolgokat? Vagy akár azt, hogy mi mikor állunk készen bizonyos dolgokra? Adunk e időt magunknak arra, hogy örömmel legyünk egyes pillanatokban? Meg tudjuk e élni teljes egészében? Hisz ez fontos! Mi más az, amiből az önmagot táplálni tudjuk a kudarcban, az elbukások során, a nehéz órákban, ami mindannyiunk életének elválaszthatatlan és szükségszerű része. Képek, emlékek, hangulatok adnak kapaszkodót. Amitől megrázzuk magunkat és újra felállunk. Amitől tudjuk, hogy értelme van ennek az egésznek. Hogy van miért előre menni. Mert még nem teljes az, amire megszülettünk, amihez az erőt kapjuk.

Nézem a telihold gyönyörűen ragyogó tányérját. S bár a Naptól kapja fényét, az erő most vele van. Itt az idő, hogy mi is erőre kapjunk és megtápláljuk, megerősítsük önmagunk legbelső, legmélyebben rejtett eredet magját. A Kos erőterében, a legdinamikusabb tűz minőségében járunk. Tapintható a körülöttünk lévő természetben is a kezdet, az elindulás, a születés kirobbanó lendülete. Itt az ideje, hogy a Teremtő Évkör során gondolatban elültetett magokat is feltöltsük. Mert ahhoz, hogy földben pihenő mag a sötétségből a fényre születhessen hatalmas erőre van szüksége. Ahogy neked magadnak is jól jön egy kis egészséges önbizalom, hogy kiteljesedj és megvalósítsd azt, ami Te magad vagy! Hogy ne másokat utánozz, mások álmait valósítsd meg, esetleg mások céljait próbáld elérni, hanem csak maradj a saját jól megérdemelt és bizonnyal sok kalandot és csodát ígérő egyedi utadon.

Victor Hugo szavaival arra bíztatlak:
„Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.”

Te mennyire vagy, mennyire mersz szabad lenni? Mennyire bízol önmagadban? A saját szárnyaid erejében? És vajon mersz és tudsz felelősséget vállalni önmagadért? A döntéseidért? A saját magad számára megvalósított életedért? Hogy vagy jelen a saját életedben? Itt az alkalom, hogy ránézz milyennek látod saját magad! Gondold végig a legapróbb részletekig. Légy alapos! Járd be a lényed kívül és belül. Írj hosszú listát, de ne válogass, ne szelektálj! Lásd, ami van! Fanyalogni nem ér!
Aztán először csak magadban gondold végig, hogy vajon ilyennek látnak e mások is? S csak ezután kezdd el finoman kifaggatni a családtagjaidat, kedves és nem kedves barátaidat, hogy ők mit szeretnek benned és mikor másznak tőled a falra?

Aztán ha már kellőképpen látod a tökéletlenségeidet, merengj el azon, hogy vajon mennyire igaz az a kép szerinted, amit a külső szemek látnak? S ha részben is igaznak véled, meg tudod e bocsájtani magadnak, hogy ami vagy, amit sugárzol, amit látnak, talán nem felel meg mindenben az ő elvárásaiknak. Talán épp ezért a magadénak sem. Mégis, el tudod fogadni, hogy így is lehetsz elég jó önmagadnak? Fittyet hányva a sokakra rettentő nyomásként nehezedő, a médiából ránk omló boldog, elégedett, sikeres emberek látszat világával. Hamisság. Ne hagyd magad megtéveszteni!

Te próbálj most, legalább a móka kedvéért, csak önmagad maradni. És játssz velem!
A legjobb, ha beállítasz egy órát, ami 1 percenként jelez neked és nem kell figyelned az időre, mert a játék lényege, hogy mindig 1 percben válaszolj a követkevő kérdésre:
– Mondd meg nekem Te, ki vagy Te?
Ezt ismételd meg újra és újra és próbáld lecsiszolni, tű élessé, pontossá tenni a megfogalmazást a magad számára. Ismered a matrjoska babát? Ahogy szeded szét a faragott babát, mindig kisebb és kisebb darabot találsz benne, mígnem eljutsz az utolsó kicsi figuráig. Valahogy így állj ehhez a gyakorlathoz is. Indulj el a nyilvánvalótól és próbálj megérkezni lényed rejtett, talán csak a magad számára ismert zugaihoz. Az önmaghoz.
Izgalmas lehet az is, ha felveszed magadnak az egész folyamatot és vissza hallgatod, honnan hová jutottál a sokszor 1 perc végére.
Kíváncsi vagyok, neked mi születik meg ebből! Írd meg, ha van kedved! Szívesen elolvasom vagy meghallgatom!

A tűz ereje április 19-ig még velünk van. Tudom jó sok, talán riasztóan sok kérdést is tettem most föl. De néha jó megállni és befelé is figyelni. Azért mára elég lesz ennyi! Jó munkálkodást kívánok! Hamarosan folytatjuk.

Ha pedig elakadnál vagy csak egy kis törődésre vágysz,
a Sátorban, a tűznél várlak! Gyere!

Szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Tegnap reggel egy nagyon vidám dal ért el hozzám. Az írás végén meg fogod találni. Hallgasd meg! Remélem téged is felvidít. Szeretem, hogy mindig megérkezik a szó, a gondolat, ami tovább lendít egy nyugvó pontról. Valami tovább segít a haladásban. Viszont most kapuhoz érkezünk és nagy erők mozdulnak, ezért érdemes észnél lenni az átlépés pillanatában.

Március 20-án tovább fordul a Teremtő Évkör kereke, s ezzel egyszerre véget ér az ősz óta tartó sötétségben való menetelésünk. A tavaszi nap-éj egyenlőség az átfordulás előtti egyensúly pillanata. Amikor a nappal és az éjszaka egyenlő arányban van jelen a napunkban. Valóban kapu. A fény térnyerésének kapuja. Mert innentől egy fél évig most világ világossága kap hangsúlyt. A kifelé élésünk, a külső megnyilvánulásunk, a világban való jelenlétünk lesz a fontos. Az átlépés után azonnal megérezhetjük a Kos izzó tűz erejének lendületét, amire érdemes kicsit hangolódni, nehogy úgy érezd magad, mintha egy csúzliban ülnél, amit jól megfeszítettek és kilőttek. Van, akinek ez bejön, van, akinek cseppet sem.

Kicsit olyan ez, mint amikor a horizonton megpillantod a Nap épp csak kibukkanó apró, de vörösen lángoló ragyogását. És aztán pár pillanat alatt a Nap szemmel láthatóan emelkedik és lendületesen kúszik az égre miközben aranyba forduló ragyogása elárasztja a Földet. Gyorsan halad és ha te még inkább a sötétben szeretnél kuckózni, valószínűleg kevéssé fogadhatod kitörő boldogsággal a hirtelen jött fényáradatot. Pedig a kapun átlép a világ akkor is, ha nem vagy még kész a változásra. Szóval ez most nem az az állapot lesz, amikor befordulsz és a fejedre húzod a takarót tudomást sem véve a reggel ablakodon bekacsintó vízszintes napsugarakról.

Fogadd meg a jó tanácsom és kezd el hangolni magad a derűre, sokkal könnyebb lesz!
Igen ám, de szinte máris hallom a sokakban feszülő nyögést. Miről beszélek, amikor az elmúlt időszak annyi mindenről szólt csak a derűről nem? Igen, tudom. Mégis azért vagyok itt, hogy hangolódni segítsek. Nem azonnal kiugrani a bőrödből!

A sok-sok víz és szétfolyás és áradás után koncentráljuk kicsit az erőinket és lássuk hol is tartunk az úton.
1., Már van egy halom célod, vágyad, terved, amit így-úgy rögzítettél is magadnak.
Azaz kiválasztottad néhány csodás, egyelőre reménybeli növényke magját.

2., Szembe nézhettél az árnyaiddal, félelmeiddel, elakadásaiddal és ezek alapján dönthettél arról, hogy vajon a terveid közül melyek azok, amiket valóban végig is tudsz vinni az úton. Akár úgy, hogy most ráláttál az akadályokra és legyőzted őket, akár úgy, hogy tudod mi a gát és beláttad, ennek legyőzésére még nem vagy kész, így inkább elengeded a hozzá tartozó célt és az erőd az akár küzdelmesen, de mégis megvalósítható vágyaid felé tereled, összpontosítod.
Kiskertész dimenzióban: megkerested az elültetendő magok helyét, lukat ástál a földbe és beletetted cél magocskáidat, majd betemetted és megöntözted őket, hogy a nedves, puha közegben kemény kérgük fellazulhasson és megindulhasson a mag új élete.

Juss el idáig. Rendezd a belső soraid és ébredj fel a téli álomból! Légy kész a változásra! Belső munkádban új szakaszhoz érsz, de ehhez most sok lendületet és előre mozdító erőt is kaphatsz, ha oda tudsz fordulni és magadba szívod, amit az Évkör kínál.

A tűz ereje jön! Sok más mellett az öröm, a nevetés, a hála ragyogása. Ideje már. Nagyon ránk fél egy kis külsőt-belsőt simogató melegség. Engedd magadhoz a fényt!

S ha jót mosolyogsz majd az elsőre szokatlan hangzású finn népdal hallatán, mely épp arról szól, hogy légy boldog, mert a szomorúság amúgy is rád talál, inkább engedd azt el, máris elindultál a tűz ereje felé. S ha már egy északi nép dallamát csempészem ide neked, álljon itt egy másik északi világból, az írektől származó régi mondás, ami nagyon tetszik nekem.
Hadd legyen ez az én áldásom számodra, március 20-ra, a fényre nyíló kapun való átlépésedhez!

Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.

Az átkeléshez most csak ezt a röpke, vidám, tavaszi szösszenetet küldöm neked. Néha fontos lazítani is egy kicsit. Hamarosan írok újra. Jön ennek az időszaknak a valódi próbája. A belső erőgyűjtés, az ön mag vizsgálata. Vagyok, aki vagyok. De ki is vagyok én?

Addig is itt a dal. Hallgasd és derülj!
  Yksi, kaksi, kolme, neljä  

Jó szórakozást kívánok Sára Sátrából szeretettel:

Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Igértem, hogy írok a víz erejéről. Te hogy vagy vele? Csak úgy, általában? Mennyire szeretsz benne lenni, nézni a sodrát, hullámzását vagy csak egyszerűen meginni? Tudatos a kapcsolatod ezzel az energiával? Mert erre az erőre, mely az érzések, a hit, a lélek energiája most, a február 18– március 20-ig tartó időszakban, az évkör árnyakkal dolgozó ciklusban, igencsak nagy szükséged lehet.

A tél fagyában jegesedett világ ilyenkor enged fel és a természet újra ébredése előtt elemi erővel indulnak meg a vizek minden élőben. Elég csak körül nézned jártadban-keltedben és azonnal észre vehető. A fák-bokrok rügyei életre keltek és kipattanásra készülnek, s a tavasz első virágos hírnökei is megmutatják már magukat. Mi is élünk és a testünk jelentős része víz. Így természetes, hogy mindez ránk is hat. Valami bennünk is változik. Érdemes kihasználni tehát az olvadást, a befagyott, megkövesedett lélek részeink tudatos olvasztására. Belülre fókuszálni, hogy könnyebben szembe nézhessünk önnön árnyainkkal, saját belső félelmeinkkel, hogy ráláthassunk céljaink megvalósulásának belső akadályaira. Ha vannak. Ebben segít most a víz.

Tudtad, hogy a víz energiája többek között a csontokkal, a hajjal és a fülünkkel, a hallással is kapcsolatban áll? És ebben egyszerre annyi minden megmutatkozik.
– Mennyire jellemző rád a becsontosodottság, túlzottan merev hozzáállás vagy épp az oldottság, jó értelembe vett megengedés.
– A hajad állapota, dús, erős szálaival, fénylő ragyogásával lényed szabadságáról vagy ennek hiányáról, a benned lévő gátakról, elfojtásokról árulkodik?
– Miként hallod meg a környezeted hangjait? Hogyan dekódolod a neked szánt szavak értelmét, üzenetét? És vajon meghallod e saját belső, intuitív, támogató hangod?

Képes vagy a korlátlan áramlásra, az átfolyásra, a sértetlen tovább haladásra? Vagy inkább a jég feszülésével, görcsös akarással repeszted szét a korlátokat? Esetleg erőtlenül ragadsz helyzetekbe, pocsolyák kátyújába, ahol a víz megreked, s áramlás híjján megposhad vagy elpárolog? De a víz még ennél is többre képes! Dobhatsz bármit a patak vizébe, felkavarhatod és zavaros lesz, de csak rövid ideig. Ha vársz egy kicsit a szemed láttára lesz áttetszően tiszta újra. Engedi leülepedni a mélybe tartozót, elválik tőle és újra csak sértetlenül halad tovább. Azért ez elég vagány! Azt hiszem jócskán van mit tanulni tőle!

És nyilván ezek a minőségek nem kizárólagosan, hanem helyzet függően vannak jelen benned is. Mégis fontos rálátni, felismerni, hogy e tulajdonságokból mi az, ami inkább jellemző rád, mi az, amit szeretnél, de még nincs meg és mi az, ami teljesen idegen, amitől akár tartasz is egy kicsit? Ne sajnáld erre az időt! Írd fel egymás után sorban, ami jön. Az önmagaddal szembeni őszinteség segíthet, hogy igaz választ adj a következő kérdésekre is.

Vajon hányadszor lépsz ugyanabba a pocsolyába? Hányadszor történik meg veled szinte ugyanaz? Lehet más a környezet és lehetnek mások a szereplők, de azért az érzet, a pofon változatlan. A minta ismétlődik, ha nincs változás. De, ha eleged van ebből az egy helyben járásból, esetleg indulj el! Igazából mindegy is merre. Csak menj! S mivel jelenleg a víz az út, hogy a korábbitól eltérő irányba tudj haladni, bizony ásó is kell. Mert ugyanabban a mederben csak pont ugyanoda folyik a víz!

Amúgy, próbáltál már gátat szabni egy élő víznek? Meddig sikerült? Hol vált nyilvánvalóvá, hogy ez nem fog menni? A víz folyik. Utat talál a legapróbb hajszálrésen át is. Megy tovább, előre. Az a dolga. Nem állíthatod meg. Elterelheted, gátat építhetsz számára és tavakat hozhatsz létre belőle, de víz tovább fog folyni. És lehet, hogy egy nem várt napon áttöri majd a gátat és árvíz lesz, ami elsöpör mindent.

Biztosan veled is előfordult már, hogy valamit nagyon szerettél volna, mégsem sikerült. És amíg ugyanazon a módon, ugyanazokkal a gondolatokkal kísérve, régi, felesleges terheidet le nem rakva, bizonyos dolgokkal semmiképp sem szembe nézve, erőből próbáltad megvalósítani, egyszerűen nem ment. Aztán egy napon, amikor a legkevésbé vártad, mégis az öledbe hullott. Vajon mi változott?
Máskor lehet, hogy akkor is ragaszkodtál egy helyzethez, kapcsolathoz, amikor az már nyilvánvalóan nem működött és nem jelentett örömöt, éltető együttlétet. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy kiszámíthatatlan pillanatban szakadnak át a gátak és a helyzetben levők olyat mondhatnak, tehetnek, amit pusztán az indulat, a feszülés generál, mégis jóvátehetetlen károkat okozhat. Hidd el, a görcsösségből ritkán születik meg a vágyott, jó eredmény. Az áramlás sokkal éltetőbb!

A víz, s vele együtt az életed sodra is megy, amerre tud. Amerre könnyebb ellenállást talál.
Ha most mégis úgy döntesz, hogy a céljaidért szeretnél tenni valamit, s ha a megszokott úton nem biztos, hogy elérsz hozzájuk, itt az alkalom! Áss új medret, s tereld át a vizeket, lehetőségeid megvalósulását oda!

Mi kell ehhez? Találj rá önmagadban a korlátlan áradás, a haladás, a lényeget őrző átalakulás képességére! Bízz a benned, a te testedben is jelen lévő víz erejében! Futtasd végig magadban:
– Képes vagy kikerülni az eléd kerülő akadályokat és új, alternatív utakat keresve tovább haladni a célod felé?
– Van hozzá türelmed és erőd, hogy állhatatosan küzdj a számodra fontos dolgokért, ahogy a víz szelíd kitartással formálja akár a legkeményebb követ is?
– Szét tudod választani a benned felkavarodó érzések és gondolatok elegyéből a tisztán hozzád tartozót, s hagyni leülepedni azt, ami csak a sodrás hordaléka? Ami nem a tiéd, amiA víznek sikerült mások dolga, mégha felelőssé is próbálnak tenni érte.
– Felismered önmagadban azt az esszenciát, ami Te vagy? Amivel képes vagy magadat és másokat is táplálni? Szomjat oltani, sebet tisztítani, új életet fakasztani a magból? Azaz erőben tartani magad és másokat azzal, hogy mersz önmagad lenni, megélni, megvalósítani hittel, amihez indíttatást érzel magadban?

Ezek a válaszok segíthetnek abban, hogy tudj és akarj más mederben, más keretek közt élni és haladni a céljaid felé. Merj szembe nézni eddigi életed esetleges elbukásaival, mert ezekből erőt meríthetsz! Hogy meglásd az egyes helyzetekben mi volt a gát, mi okozta az elakadást, ami talán túlfeszítve, kontroll nélkül átszakadva okozott olyan hatást, amit már nem uraltál, nem akartál. Mégis megtörtént. Hogyan gondolsz vissza akár utólag is ezekre a helyzetekre? Van számodra leszűrhető tanulság? Hasznosítod? És mondd csak, működik?

Egy biztos. A víznek hatalmas ereje van. Lásd és érezd, ahogy benned is munkál. Gondolataid, érzéseid rendezésével, a nézőpontodon való változtatással magad is erőtől duzzadó, a terheket jelentő lerakódásokat elmosó, akadályokon is könnyen átgördülő folyóvá tágíthatod magad. Figyeld a vizet és válj tudatossá abban hogyan működnek egyes minőségei benned most. Hol vannak, s mik okozzák az esetleges belső gátakat? Merre, milyen új mederbe vezetnéd szívesen lényed áramló folyamát? S vajon mit kell tenned ahhoz, hogy ez meg is történjen?

Ne becsüld le a víz erejét! Simán visszafolyik a régi mederbe, ha az új nem elég mély vagy a vízhozam túl gyenge ahhoz, hogy a sodrás áttaláljon az új vágatba. Változtatni bármely helyzeten sokszor rettentő nehéz és valódi elszánást követel. Ne a tökéletes megoldást keresd! Ha csak félig valósítod meg, azzal rengeteg erőt elpazarolhatsz, mert kifáraszthat és sok nehézséget hozhat, de a megoldást nem. Ezért jobb úgy csinálni, mint a víz. Olyan utat találni, ami itt és most pont jó és pont elég a tovább haladáshoz. Csak indulj el! Az út majd alakul menet közben. Képes rá!

Segíthetsz önmagadon azzal, ha felismered mik azok a terhek, magaddal cipelt hordalékok, amik igazából akadályai életed szabad áramlásának. Hogy kihalászd, partra húzva elbúcsúztasd és magad mögött hagyd, ami már jobban gátol, mint segít. Ez nem könnyű munka és jócskán találhatsz még olyan uszadékot, ami túl nagy, túl messze úszik és nem tudod partra segíteni. Bízd ezeket a víz sodrására. Mert a folyó megtisztul önnön erejétől is. Ha nem görcsösen és akarással, hanem megadással, hittel, odabízással, megengedéssel vagy a dolgok felé. Mert a víz elsodorja, magával viszi azt, amire nincs már szükséged. Ha hagyod. Ehhez küldök neked egy csodaszép dalt. Hunyd le a szemed és csak hallgasd! Hagyd hogy a dob és a dal hangja benned rezegjen. Engedj utat magadban a víznek!   Samsara Boulevard – Elengedem  

Változtatni az életeden, rálátni, mi tarthat távol a céljaidtól sosem könnyű. Ne erőből akad! Add meg magad a sodrásnak! Lesd el a víztől, hogyan csinálja!

S ha bárhol elakadsz, zátonyra futsz vagy csak megrettensz egy utadba kerülő zuhatagtól, keress bátran!
Itt vagyok!
A Sátor mellett, a patak partján várlak!

Szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Árnyak közt, kérdések erdejében

Azt mondtam kapu előtt áll a világ. Igen, így van. A tavasz a természet rendjében az újjászületést hozza majd. Előtted is nyitva a kapu, hogy belépj az útra, mely elvezet céljaid megvalósításához. Az út során most is segítők várnak rád. Hogy kik? Saját elfeledett, eltagadott és maguknak mégis teret követelő részeid. A saját árnyaid, meg nem ismert, fel nem vállalt félelmeid.

Te hogy vagy velük? Ezekkel a sötétben megbújó érzésekkel, erőkkel? Mert most ők kérik a figyelmedet. Hogy meglásd és elfogadd, veled tartanak az úton, ha akarod, ha nem. Azon fogunk dolgozni, hogy megtanuld legalábbis tisztelni őket, hogy együttműködővé válhass velük. Mert a fény elválaszthatatlan része az árnyék! És az élet így egész. Annak minden derűjével és borújával, sikerével és elbukásával, fényével és árnyékával együtt. Szeretem azt a mesét, amit magunknak eszkábálunk hol jól, hol kevésbé, de mégis oly egyedivé, ahogy csak mi tehetjük. Mert az élet mese. Illúzió.
A jóga azt tanítja, hogy az árnyék félhomályában járva néha mérges kígyónak láthatsz egy darab kötelet, s jeges veríték dermeszthet azonnal, mert támadástól tartva a halál szele csap meg, pedig ártatlan semmi az. Valóban csak egy darab kötél árnyéka. Számodra mégis valóságnak ható kép lehet, ami akár meg is betegíthet. Számtalan alkalommal csalhatja meg a szíved és szemed lényedből kivetített tört fényű varázs. Próbáld meg felidézni! Előfordult már, hogy megrettentél vagy épp elöntött a düh valamitől, s a melletted álló nem értette, csak érezte a tested öntudatlan feszülő rebbenéséből, hogy valamit átélsz, ami csak a tiéd? Rá nem hat ő nem látja, hisz az ő valóságában, az ő illúziójában nem létezik, talán jelentőséggel sem bír a pillanat, a látvány. Hányszor van, hogy egy szó, egy mondat, egy hangsúly vagy akár egy levegőben félbe maradt mozdulat, sőt egy illat is hat. Lefagyaszt vagy épp csordultig tölti a szíved szeretettel. Legyinthetsz rá és elfordulhatsz ettől, de az élet során oly sokszor magát megmutató jelek kódolt üzenetek. Neked szólnak és csak te fejtheted meg őket. Sőt, ki merem mondani, hogy értünk vannak! Mert az életünk próbái során a támogatás néha az árnyékból lép mellénk, és lehet, hogy adott esetben nélkülük nem is győzhetünk. Kérlek bízz a segítő szándékukban! Hogy okkal vannak jelen az életedben!

Itt az ideje, hogy megkeresd őket! A beléd ragadt lefagyások, megkövülések okait. Mások vagy épp önmagad által generált szavak, gesztusok, elvárások nyomán létre jött gátakat, rossz beidegződéseket. Kérdésekkel kutakszunk majd. Légy figyelemmel arra, mi zajlik benned! Ha érzed az indulatot, a keserűséget, hogy gyorsbban ver a szíved a feszüléstől, jó nyomon jársz. Ott kell résen lenni!

Készen állsz? Vágjunk bele a tényleges munkába!
Talán kitűnt, hogy szeretek képekben beszélni, mert a kép sokszor segít. Így lesz ez most is.
A következő hónapok során arra lesz szükséged, hogy lásd annak folyamatát miként fejlődik ki a magból egy növény, s jut el a kiteljesedett, érett termést hozó állapotig. Ezzel a képsorral kísérjük majd a terveid megvalósulásának menetét. Nos, mivel nem biztos, hogy gyakorló kiskertész vagy, ígyekszem majd számodra lépésről lépésre megmutatni ennek a természetes folyamatnak egyes fázisait, mert csodálatosan fogják szimbolizálni mindig épp azt az állomást, ahol tartunk.

– Az első lépéssel már kész is vagy. Hiszen vannak céljaid, terveid, amikhez modatokat írtál és képeket válogattál. Ezek lesznek a Te jövőbeli növénykéid MAG-jai.
– Idővel a MAGok a földből fognak kinőni, ergo most jön az a rész, amikor ásni kell, hogy a magokat elültethesd és az első öntözéssel elindítsd a mag új életét.

Ezt fogjuk tenni mi is. Ásunk. A tudatunk mélyére, lelkünk sötét barlangjaiba, hogy kiszedve onnan a kártevőket vagy semlegesítve, átalakítva tápláló anyaggá bátran helyezzük majd a földbe cél magjainkat és megsegítsük elindulásukat egy kis vízzel.

A feladat tehát a következő:
Gondolatban vedd kézbe szeretettel a terveid és céljaid magocskáit. Van benned erő valamennyit táplálni, amíg legragyogóbb szépségükben kibomlanak? Légy most nagyon őszinte önmagadhoz! Tedd fel magadnak a kérdéseket minden egyes célod kapcsán! És a válaszokat írd le! Jól fog jönni később!

– Új ez a cél vagy már számtalanszor gondoltam rá?
– Miért nem valósítottam meg eddig? Mi tartott vissza vagy gáncsolt el?
– Vajon miért került ez most elém? Mi hívta elő? Miért fontos, aktuális ez most nekem?
– Változott valami bennem, velem, körülöttem?
– Kész vagyok rá, hogy megküzdjek érte és kiálljak mellette, magam mellett mindvégig a megvalósításban?
– Mi a csudától tartok? Milyen félelmeket hív elő ez az egész gondolkozás?
– Mitől, kitől kell megválnom, ha tovább akarok lépni?
– Vagy épp mivel kell szembe néznem, amit eddig nem tettem meg?
– Miért olyan félelmes vagy fájó ez most nekem?
– és menj tovább és folytasd a saját ösztönösen előbukkanó kérdéseiddel a kutakodást.

Legyél magaddal szemben következetes és olyan kitartó, ahogy a kisgyerekek csinálják zseniálisan a „Miért?” korszakukban. Mindegy mit mondassz nekik, minden válasz után ott van egy Miért? És minden kérdésre van érvényes válasz. És mindig van tovább és tovább és vége mindig egy Miért? Ezzel a módszerrel valódi válaszokra lelhetsz magadban, ha tudsz és mersz őszinte lenni. A fontos csak az, hogy menj végig az úton, ha kell erővel a falig. A fal ott lesz, ahonnan most, jelen állapotodban nem látsz tovább. De kérlek, holmi béna, „nem tudom”-mal vagy „csak”-kal, másra kent felelősséggel ne farolj ki az igazi válaszok elől. Ezekkel csak magadat csaphatod be.

Mert igenis vannak gátjai a terveink megvalósulásának. Ezek első látszatra olyasformák, mint a másoktól várt elismerés hiánya, az önmagunkban való bizonytalanság, vélt vagy valós tudás, képesség hiánya, az élet által ránk mért feladatok és akadályok, stb. Mégis hidd el, hogy ezek csak a felszín takargatására jók. Ha ásni kezdesz sokkal kínzóbb gondolatok bukkanhatnak elő. Ne félj a rád törő fájdalmaktól! A víz erejét hívjuk most! És a víz az egyik legfőbb gyógyító. Igérem erről hamarosan írok még sok bíztatót, de most csak bízz benne!
S hogy a víz a megfagyott lélekrészeid olvadásából vagy a félelmeiddel, kudarcaiddal való szembenézés során arcodon legördölő könnyeidből ered majd, elválik. De a vízre szükséged lesz! Mert a MAG kemény héját csak a nedvesség tudja felpuhítani, hogy a rothadó burkot áttörhesse az életerőt magában hordozó gyökér és szár kezdemény, ami az új növényke első megnyilvánulása lesz majd. De hol vagyunk még attól! Most csak áss kitartóan és engedj szabad utat a víznek!

A cél egyelőre csak az, hogy ráláss, felismerd mik állnak körülötted a sötétben. Mik a visszatartó, elkorcsosult vagy épp túlburjánzó erők. De vigyázz! Mindig csak önmagadban keresd a választ! Soha kintről, másokat felelőssé téve! Bárhol is tartsz, bárhová jutottál az elsősorban rajtad múlt! Ez egy belső munka, ahol önmagaddal vívsz. Nyilván Te is érzed, hogy ezekre a kérdésekre rajtad kívül senki sem tudhatja a valódi válaszokat. Persze biztosan van számtalan jóakaró körülötted, aki pontosan tudja, hogy te mit gondolsz, mit érzel és mit kellene csinálnod, de most szépen kérlek ne hallgass senki másra. Csak magaddal beszélgess, azt viszont kegyetlenül őszintén! Ha mégis úgy érzed, ez egyedül túl nehéz vagy nem látsz tisztán magaddal kapcsolatban, írj nekem! Szívesen tartok neked tükröt semleges kívülállóként.

Ha mégis boldogulsz, írj listát mindazokról a dolgokról, amik felszínre jutnak. Nézegesd őket. Kerülgesd, szelidítsd. Meglátod mivel állsz még csatában és mi az, amit már el tudsz fogadni. Ha fel tudod vállalni, hogy benned van, a részed elválaszthatatlanul, mégha nem is szeretettként, szövetségeseddé teheted.

Legyen elég ennyi munka egy hétre. Marad még időnk az árnyak terében. Hamarosan írok neked a vízről, hogy jobban értsd és lásd, hogyan van jelen és miben segít neked most, a félelmeiddel való szembenézés során.

Addig is vigyázz magadra! És jelezd, ha elakadtál vagy segítségre vágysz!
A Sátorban mindig megtalálsz!
Itt vagyok!

Szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Szia Évkör járó!

Hogy vagy?
Remélem jól! Sok szép terv, remény és beteljesült cél gondolata és képe vesz körül! Fontos látni az út elején, hogy miért is indulunk el. Hová szeretnénk megérkezni majd. Ebből tudunk erőt meríteni, ha néha túl sok a teher, elfogy az előre vivő lendület. Előre szólok, ez most nehezebb lesz. Ezért a szelíd kezdés.
Az első állomás derűsen álmodozó, vágyakkal teli, rebbenő terveit hálóval vadászó hangulata lezárult. Most egy kis időre el kell hagynunk ezt a vidám, napsütötte, megvalósult célokat vizualizáló tisztást, hogy utunk végén majd ide érkezve újra megnézhessük valójában hogyan keltek ki, nőttek magasra azok a cél magocskák, amiket elültettünk. A tisztás egy állomás, töltekezés és elindulási pont. Most az erdő fái közt a sűrű sötétben más hangulat vár ránk.

Ismered József Attila Ódájának sorait? „Szoktatom szívemet a csendhez.” Itt tartunk most. A fényről az árnyékba lépve elvakul az ember. Kell egy kis idő míg újra látunk. Amíg a formák meg tudják mutatni önmaguk. Most még nem kell tenned semmit. Csak olvasd, hallgasd a mesét és hagyd, hogy helyet találjanak a szívedben a szavak, érzések, gondolatok.

Amikor elkezdtem neked írni ezt az anyagot még a metszőn fagyos reggelben figyelhettem, a kővé jegesedett falevél csonkokat és ágakról, tetőkről töredező jégszikrák csillanását. Havas jégpáncél dermesztette a földet. Földanya pihen. Vár. De mára már az enyhülés jelei is mutatkoznak. Kapu előtt áll a világ. Mégis az átlépés az újba, az átkelés a Sztüx folyón erőt és tudatos jelenlétet követelő erőpróba mindenkinek. Mert ahhoz, hogy tovább lépj, hogy a tervek kibonthassák önmaguk, nem elég várni. Menni, tenni kell. És fel kell vértezni magunk, mert próbák várnak ránk. És győzhetünk, de el is bukhatunk. Az első lépés mégis az, hogy merjünk szembe nézni az igazsággal.

Minden megszületés előtt valami elmúlásra készülő ölel át minket. Tárt karokkal fogad, magához szorít és csak ringat, mert a ringatás segít kioldani a fájdalmat. Hisz a búcsú, az elszakadás mindig megérinti a lelket.

Arról, hogy itt ragadsz ebben az ölelésben vagy képes vagy e letenni, ami elmúlt, lejárt, már nincs helye az életedben és tovább tudsz e lépni, elindulni az új és ismeretlen felé, Te döntesz. Ahogy valójában mindig minden döntés a Te kezedben van! Végtelen, áradó erők tengerében élünk! Tápláló erők, amik a javunkat szolgálják még akkor is, ha a változást, ami felé sodornak, néha keserűen éljük meg. Jó lehet a változás legtöbbször értünk van. Így, amikor egy cél felé indulsz, rögtön az elején tudnod kell, hogy minden megtett lépéssel törvényszerűen egyszerre távolodsz is valamitől. Ez jó, izgalmas, de félelmekkel teli is lehet. Hisz minden, ami megszokott biztonságot adó, még akkor is, ha már rég nem jó neked, mert vissza húz és nem engedi, hogy szabadon a magad útját járd. Talán nincs kedved változtatni, belevágni az újba, mert az új megismerése, alkamazkodás, szokatlanságok egész sora. Pedig mennyivel jobb néha erővel is felállni és kiszellőztetni, mint bent gubózni az áporodott szagú szobában. És pont ennyi lendület kell miden máshoz is. Egy első, a változást beindító mozzanat. Mégis sokszor a változás előtti múlthoz kötő, ismerős érzések ölelése túl szoros és nehéz elszakadni. Odaadni magunkat a bizonytalan újnak.

• Ha társra vágysz, le kell mondanod az egyedül létről.
• A külvárosi, vidéki élet nyugalmáért, fel kell adnod a város nyüzsgő lüktetését.
• Egészséges, erőben tartott testedért érdemes helyet találnod a sportra napjaidban.
• Egy új, ígéretes karrierért, talán fell kell adnod megszokott, biztos egzisztenciád.
• De ha csak egyszerűen elkezdenéd használni a FB-ot, ahogy ezt én teszem most, akkor is számtalan eddig megszokott dologról kell lemondani és vállalni az ismeretlen furcsaságok első pillanatra idegen, feszültséget hozó, mégis meglepő ajándékokkal kecsegtető mivoltát.

A Teremtő Évkör 2. állomása saját félelmeid és árnyaid közé vezet. A víz, az érzelmek, az intuíció erejével dolgozik. Az évkörön a víz ebben az időben kemény, fagyos arcát mutatja. Rajtad áll, miként kapcsolódsz hozzá. Fel tudod e, fel mered e olvasztani, hogy bele engedd magad és a mélyébe láss vagy elcsúszol rajta és csak megütöd magad a fagyos felszínen. 

Ahhoz, hogy elindulhass a céljaid felé fontos látnod mi az, amit már most birtokolsz és mik azok, amiknek esetleg még híján vagy. Mert mindaz, amit önmagadból eltaszítasz, mert ismeretlen, szokatlan, talán néha torznak látszó, „nem szeretem” minőség, az megreked. Megdermed. Pont úgy, ahogy most a kinti fagyba kövesedő világ. Mégis épp itt és most lehetőséget kapsz, hogy dolgozz velük. Egyelőre még nem kell elszakadnod semmitől és nem kell szembenézned semmivel. Csak engedd, hogy megérkezzen hozzád a gondolat, az érzés, hogy minden újjászületéshez elengedhetetlen egy kis halál. Ez nehéz, felkavaró és pont azon témák közé tartozik, amikről nem szoktunk, mert nem szeretünk beszélni.

Nemrégiben egy csodálatos filmet láthattunk, ami a természet oly tiszta és eredeti rendjeit őrző világában mutatja be az élet-halál-élet körforgását. A film címe:  Amiről a fák suttognak   és a címre kattintva meg is nézheted a hivatalos kedvcsinálót. Feltétlen nézd meg, ha hozzá tudsz jutni! Mert ahogy nézed a filmet, olyan magától értetődőnek tűnik majd, hogy minden apró dolognak része, helye szerepe van az élet körforgásában. És minden, ami elmúlik átadja a helyét egy új megszületésnek, ami közben mégis megőriz valamit abból az eredetiből, amiből lett. Így van ez a mi életünk során is. Bármit is hagyunk magunk mögött az úton, abból valami rész mindig velünk marad. A bennünk lévő lényeg soha nem vész el, csak átalakul.

Hamarosan újra jövök, hogy belevágjunk a tényleges munkába.
Nincs hová rohanni. Az árnyak türelemmel várnak ránk.
Szoktasd hát Te is a szívedet a csendhez!

Szeretettel várlak a folytatással!
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem

Meghallgatom

Felkészülni, vigyázz, …

Hello!

Lassan a Teremtő Évkör első időszakának lezáró napjaihoz érünk. S ezzel együtt most
hirtelen sokféle impulzus is figyelmet követel magának.

Elsőként február 11-én, azaz holnap, érkezik a sötét Hold, ami egy lecsendesedett ránézést
kínál az elmúlt 3 hét tervező, célokat, vágyakat megfogalmazó időszakára. Vedd kezedbe a
listádat! Mindent rögzítettél, ami belülről dübörög vagy épp csak halkan kopog az elméd, a
szíved ajtaján? Ha nem, akkor még van pár napod ezek megfogalmazására, de, ha igen, akkor
pompás! Most nincs több dolgod vele. Felejtsd el kicsit az egészet és élvezd a Farsang utolsó
napjait. Itt az ideje a vigadozásnak, házi baracklekvártól csöpögő fánkoknak, játéknak,
mókázásnak.

Aztán pedig fújj egy nagyot és kezdj ráhangolódni a következő időszak kínálta nagyszerű
próba lehetőségére. Ez a népi hagyományokban régtől fogva létező, mégis a keresztény
vallásban elterjedt úgynevezett nagyböjt időszaka. De bármiben is hiszel vagy nem hiszel,
vallási hova tartozástól egészen függetlenül is, ez az időszak ragyogó lehetőség arra, hogy
próbára tedd az akaraterőd. Nem mellesleg óriási segítséget adhatsz némi méregtelenítéssel
a testednek és bónuszként akár egy halom testi és szellemi megtapasztalásod is lehet,
amikkel kapcsolatos élményeidet remélem inkább majd Te meséled el nekem. J

Mivel idén február 17-én kezdődik a böjt, ideje végig gondolni miket fogsz enni-inni a jövő
héttől kezdődő közel 6 hét időszaka alatt, amennyiben belevágsz ebbe a nagyon izgalmas
folyamatba, amiben ne izgulj, egyáltalán nem fogsz éhen halni, sőt. A tapasztalat azt
mutatja, hogy az ember fantáziája egy ponton kinyílik és csoda izgalmas dolgok kerülhetnek
a tányérodra. Mivel a böjthöz kapcsolódó motivációm alapvetően a ciklusmunkához kötődik
és nem vallási eredetű, így ha te is hasonló képen vagy és szívesen tennél egy próbát, akkor
ajánlok neked egy olyan menetet, amit én is csinálni fogok. Ebben a lényeg, hogy hétről
hétre elhagyunk valamit a megszokott étrendből, mely alól a hagyományos keresztény böjt
szerinti vasárnap sem kivétel, aztán fordulunk és lassan visszatérnek az ételek, hogy
Húsvétkor már bátran ehessük a sonkát a frissen sült házi foszlós kaláccsal.

A folyamatot nyilván annak függvényében érdemes megtervezned, hogy alapvetően mit
eszel és mennyire érzed magad „kő keménynek”. A lényeg csak az, hogy legalább magadat
ne csapd be, mert ugyebár ez alapvetően Rólad szól. Tehát készíts egy tervet, amiben
mindenképp van erőfeszítés és azt próbáld végrehajtani. Bármilyen apró változtatás, mely
megszorítást jelent az eredeti, megszokott állapothoz képest már jó lehet arra, hogy
kibillentsen. A cél egy attitűd beli változás elérése. Vagyis azt is feszegetjük, hogy vajon
mennyire vagy képes kilépni a megszokott rutinokból és átlépni a kaland zónába, ahol ez
esetben, igazából nagyobb megrázkódtatás nélkül tesztelheted önmagad és ha sikerül
megugranod a saját magad számára állított léceket, akkor aztán igazán büszke lehetsz!

Nos, mi évek óta egy barátnőmtől tanult módszer alapján haladunk. Ha van kedved, tarts
velünk! Csináljuk együtt!
 – február 17-én elhagyjuk a finomított lisztet és cukrot
 – február 24-én elhagyjuk a tejtermékeket
 – március 3-án elhagyjuk a húst, tojást
 – március 10-én, elhagyjuk a gabonaféléket, azaz már csak zöldség-gyümölcs marad
 – március 17-én elhagyjuk a szilárd formát és maradnak a levek azaz zöldség és
gyümölcs lé, gyógyteák és az áldott tiszta víz
 – március 24-én egyszerre jönnek vissza a szilárd zöldségek, gyümölcsök és a
gabonafélék, hogy kicsit megnyújtva kitartsanak egészen a végéig, mert olyan jó!
 – végül április 3-án visszajön a hús, a tojás, a tejtermékek és a liszt, no meg a cukor

Bevallom idén az első 10 nap nagyobb elszánást követelhet majd, hiszen február 17-től a 27-i
Teliholdig növő Hold fázisban kezdjük a böjtöt, így lemondani bármiről is egy fokkal
nehezebb, de egységben az erő! Arra gondoltam, ha van kedved a közösségből erőt,
recepteket, apró trükköket, vígaszt és támogatást meríteni, vagy együtt örülni minden
győzedelmes napnak, mert hidd el azért lesznek nehéz pillanatok, akkor csatlakozz a böjt
idejére Sára Sátrának zárt Messenger csoportjához, melynek linkjét a böjt indulása előtti
utolsó emlékeztető levélben fogom elküldeni.

A Farsang színes vígsága után a böjt lecsendesedése jó támogatást adhat ahhoz a befelé
figyeléshez, amit a Teremtő Évkör 2. szakaszának önmunkája kínál majd. De ha azzal nem
dolgozol, akkor is óriási élmény megtapasztalni a folyamat kínálta testi-lelki-szellemi
érzeteket, sőt!!! ledobdni végre a karantén alatt felszedett esetleges plusz kilókat, hogy a
reményeink szerint hamarosan megérkező karantén mentes egymásra találásban már újra a
régi vagy épp a vágyott csini formádban villoghass.

Addig pedig, ha szeretnél belevágni, kezdj el tudatosan ráfordulni a kalandra! Azaz,
 – a megszorítás heti ritmusának megtervezése és leírása
 – recept gyűjtés, alapanyag beszerzés és a hamarosan nem fogyasztható ételek
eltüntetése, akár a hétvégi farsangi hacacáré alkalmával

Kívánom, legyen bátorságod elképzelni, hogy sikerülhet!
Veled leszünk!
Én mindenképpen!

Sára Sátrából szeretettel:
Réka

Ha szeretnél együtt haladni a folyamattal vagy értesülni a néha csak pár napig aktív segítségekről,
 csatlakozz a csapathoz! 

Tetszett?
Kövess engem